Nagyon rég nem írok a blogra. Oka van. Az ok bennem munkál és ez csendessé tett. Csendet élek, hogy meghalljam bentről kifelé is a valós okát. Az ok nem szép mint az írásaim, tele van bántással, önzőséggel és szándékossággal mi csak bizonyos idő után engedi szabadjára a szavakat a történeteket. Egyszer biztosan megírom majd...
Viszont csodás zenészek továbbvitték a szövegeimet és új értelmet nyertek. Köszönöm nekik.
Barna Berni Ezernyi music by Zikkurat by Berni Barna on hearthis.at
Vajon mi járt a fejében?
Mikor enni adtam neki.
Vajon milyennek érezte az ízem?
Mikor lelkem bőréhez szegeztem.
Vajon mi volt a szívében?
Mikor mindenem kiterítettem, lábai elé.
Vajon ki volt Ő?
Míg én önmagam voltam.
Vajon mikor fogadott,
Adott-e?
Mikor elvett,
Lelkem hová tette?
Szép napsütésben, fény volt-e?
Vagy sötét.
Mint a felhők.
Furcsa idők peremén.
Vajon volt-e szíve?
Vagy csak szívem testébe helyezte.
Hogy élni tudjak, benne, helyette.
Vajon beszél-e?
Vagy csak képzelem.
Hangom hallja-e?
A csend rettenti-e?
Van-e csend benne?
Csend vagyok.
Vajon ordít-e majd?
Ha benne örökre és végleg elhallgatok.
Berni Barna - Csókszimfónia music by Formal Method by Berni Barna on hearthis.at
Csak egyszer csókolt meg.
De akkor örökre.
Abban a pillanatban a hangok más felé görbültek a kottában.
A dróton ülő madarak csőrükkel ütöttek új szimfóniát az Égre.
Pilláim mögött Fény jött a Sötétre.
Az éjszaka átlépte a határait.
A nappal dalolni kezdett.
A hangok beletekeredtek a fákba és a Világ összes zenéje az ágak végére ült.
Az Élet fekete vonalról dobta mélybe a Halált.
Minden létező követni kezdte a Csók szimfóniát.
A dallamok más felé görbültek a kottában.
A madarak drótból fontak glóriát az Égnek.
A kétség megfeszítettet.
Az utcára zene potyogott a felhőkből.
A várost betakarta.
Abban a pillanatban Sorsunk más felé görbült a kottában.
Csak egyszer csókolt meg.
De akkor örökre.
.
