A nagymamám mindig azt mondta ha búcsúzni kell, tedd elegánsan. Sokat gondolkodtam rajta, hogy az elegancia mit is jelent valójában. Talán a csendes elfogadást. A dolgok elengedését. Az önmagunk értékeiben vetett hitet, ami emelt fővel enged távozni. Sokszor írtam nektek már arról, hogy nem szeretem a végleges búcsúkat mert ez ellenkezik a hitemmel az élet kiszámíthatatlansága iránt táplált csodálatommal. Viszont vannak dolgok és helyzetek amikből az energia elszállt mind most a füst a cigarettámból, mert persze még mindig nem sikerült leszoknom. Hiába ígértem. 

Amikor írni kezdtem először magamnak aztán nektek ajándékot kaptam, majd az ajándékot sok munkával önmagamat nem kímélve tápláltam, ami az egyik legcsodásabb dolog  az életemben. A blogoló lányból történeteket kutató léleknyomozó lettem és szárnyait próbálgató íróból leszerződtetett író, aki rendszeresen publikált. De ami nekem mégis a legnagyobb csoda annyi szeretetet, figyelmet, segítséget és támogatást amit álmomban sem gondoltam. Nem a nagy könyvkiadó szerződése és a hozzáértők vállveregetése adta mégis a legtöbbet. Nem ez. Hanem azok az őszinte levelek amiket tőletek kaptam, azok, amelyekben megosztottátok velem, hogy életetek legnehezebb helyzetein is képesek voltak átsegíteni benneteket a meséim. Azok amelyekben azt írtátok sokat tanultatok önmagatokról. De higgyétek el aki a legtöbbet tanult az én vagyok. 

Fura az élet és fura a Meggyes is. Úgy kaptam tőle mindent, hogy közben mindent el is veszítettem. Valószínűleg így jár az ember ha határokat feszeget, ha ingatag hidakon akar átkelni. Vannak kik jönnek vele, de a legtöbben  a másik parton maradnak. Sokan jöttetek és ezt köszönöm. Most én vagyok ki egy időre elmegy. Mert nincs más választásom. Valószínűleg olyan ez mint a mesében. Vándorlás a lékek visszaszerzéséért. Egy ideje már nem tudom hol kujtorog. Meg kell keresnem. Hogy ne csak ígéretek hanem ajándékot adó történetek születhessenek, amiben én is újra ott vagyok nem csak ténfergő elveszett lélekként. 

Engedjétek meg nekem, hogy adjak néhány olyan tanácsot útravalóként amit nem az agyam hanem amit a szívem diktál.

- Keressétek magatokat mert ez a legfontosabb! Amit találtok éljétek meg akár undorral akár csodálattal jár és ne féljetek szembenézni a sötét arcotokkal. Az igazi elfogadás a valóságunk meglátása legyen az bármilyen, csak innen van esély a szeretet felé vezető úton elindulni.

- Ne bántsatok mást! Mások bántásának gyökere szintén a saját sötétségeink és félelmeink felismerésének hiányából fakad. De ha már bántottatok, keressétek meg a valós okát annak miért reagáltatok így, bennetek mi okozta azt, hogy jogot formáltatok egy másik lélek megkínzására még akkor is ha okot adott rá. A válasz megint csak bennetek lesz.

- Merjetek látni! Nem szemmel, nem a saját mintáitokkal, nem a félelmeken keresztül hanem annak a valóságában akit figyeltek. Ő is egy sérült lélek, a reakciói önmagával folytatott küzdelmei eredményei. Ismerjétek fel, hogy a harcaink megívása nélkül reményünk sincs igazi szeretet kapcsolatokra, csak újra és újra végigfutott fájdalmas körökre. Ha mersz látni, ha időt fordítasz arra, hogy kikutasd az embertársaid reakcióit amik nagyrészt mintákon és fájdalmas tapasztalatokon, na és ugye az önismeret hiányán alapulnak, sok mindent megértesz majd.

- Lásd be, hogy ez a te utad! Hihetetlen sok bátorságot igényel és önmagad megismerésén keresztül olyan ösvényeket járhatsz be ami esélyt ad majd a valódi szeretetre. Ezért ne félj! Nincs értelme mások legyőzésével erőlködni. Kezdd magaddal. 

- Nem kell felmentened a neked fájdalmat okozókat, de tudd ők is úton vannak és szenvednek. A szenvedésük meglátása vezet majd a megbocsájtáshoz. Elég ha te látod a lényegük mert ez csendes esélyt ad majd nekik is útjuk során.

- Mindezek közben is tudj nevetni! Mert igazából hihetetlen nevetséges, hogy mindezt az egonk és a ragaszkodásaink okozzák az elménk és az elméleteink, pedig mi valójában szeretetből vagyunk és ez az igazi lényegünk.

- Ne reménykedj, nem viszel el magaddal majd semmit amit nem voltál elég bátor szeretetben megoldani azáltal, hogy megismerted magad. Amit elegánsan kikerültél, majd eléd teszik egy következőben. Nem fogjuk megúszni.

- Két dolgot tehetsz: vagy felismered a lényeget és sírva és nevetve, megszenvedve és bátran vállalva nekimész magadnak és megérted a szeretet lényegét, vagy illúziókban fuldokolva soha sem fogod megérteni, hogy miért nem találod a boldogság kék madarát.

- A Mindenség létező, ha nem szorítják hitek és rendszerek fogságába mindenben fellelhető és érezhető, ez a valódi forrásunk, nem kívül hanem szintén magunkban keresendő. Össze vagyunk kapcsolva ezért nem hihetjük, hogy bármit tehetünk következmények nélkül.

- Még egy maradt hátra, tiszteljétek a gyerekeiteket! Ők megtiszteltek benneteket azzal, hogy hozzátok születtek, ezért nem áll jogotokban olyan mérgező mintákat elültetni bennük amik őket is beletaszítják a szenvedés kőrforgásába.

Tehát, soha ne mondd, hogy örökre, de az biztos, hogy egy időre a Meggyes zárva. Minden jót kívánok nektek.