Hallom, hogy reccsen.
Látom, hogy koppan.
Levelek hullnak a novemberi kőre.
A hó még nem esik.
Csak felhők szenvednek a terhek alatt.
Melegből jössz, de hideg van.
Szívedben kagylók suttogják a múltat.
Csábítóan vonaglanak a sellők.
Daluktól el ne vessz!
Hallom, hogy reccsen.
Hallom, hogy koppan.
Selyembe zárt ruha veszi magára a reményt a szekrényben.
Színei átfestik a maszatos képeket.
Cigarettára gyújtok.
Meggyújtom a saját tüzem.
Nem vihet el minket a tél.
A felhők még csak szenvednek a hó terhe alatt.
Nem takarták be a kertem leveleit.
Hamarosan eltűnik minden.
A novemberben földön fetrengő rossz szavak is betakaróznak.
Egy jobb jövővel indulnak.
A föld alá.
Gyökerek közé.
A hó még nem esik.
De lassan szállingózni kezd.
A lila virágok szirmai,
Végleg összezárják a múltat.
Hallom, hogy reccsen.
Látom, hogy koppan.
Cserepek hullanak a novemberi kertben.
Ma még a hó is esni kezd.
