Egész éjszaka nem aludtam. A fejemben ízek, hangok, kenyér, hal, citrom és az a hülye avokádó! Alvás helyett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire belecsúszom a témába, de igen. Nagyon. Hajlamos vagyok erre, sajna. A szenvedélyeimet rögtön minden ízében ki akarom élni és nincs olyan kis vészgomb, ami megszólal, hogy állj! Bár mostanában- nem tudom,hogy az idő teszi-e, vagy az a barázda a homlokomon? - legalább már utólag tudom, hogy túlzásba vittem a dolgokat. Ennek nem mindig örül mindenki. Miért nem? Persze titkon mindig azt remélem, hogy akiket belerángatok a játékaimba, simán megbocsátanak az önzőségeimért, mert imádnak. És őszintén meg vagyok bántva, ha ezt nem elég gyorsan és 'jófejen' teszik. Nem vagyok büszke erre, gondolom sejtitek!
Visszatérve az álmatlan éjszakámhoz és a blog-kattanásomhoz, kábé ötven sóhaj és jobbra-balra fordulás után, mikor a testem már totál kimerült, de az agyamnak még nem volt elég, bevillant egy kép. Majd egy íz. Olyan intenzív volt, hogy nem tudtam eldönteni valóságos-e, mert a nyál is összefutott a számban. Kicsi lány voltam. Egy óriásinak tűnő asztalnál ültem a térdeimet felhúzva, ahogy még most is sokszor. Az ablakban könnyű függönnyel fogócskázott a szél, és a padlón virágos mező, nevető emberkékkel. Az íz a számban alma és sajt. Láttam a kezet, ami adta és a mozdulatot, ahogy a számhoz emelem. Még soha, de soha nem ettem ilyen finomat.
Az ablak előtt ült, átölelte a fény. Órási volt és erős - a legerősebb az egész világon! A nagypapám. Néztem, ahogy a bicskájával előbb négy felé vágja az almát a tenyerében tartva. A negyedeket hosszábban cikkekre szeli, rátűzi a bicska végére a sajttal együtt és felém nyújtja. Én csevegek és kb. ezer kérdést teszek fel egy perc alatt. Miből készülnek a felhők? A virágok járnak-e óvodába? Fáj-e az almának,hogy felvágjuk? Csak mosolyog és azt mondja halkan: Ne olyan hevesen Kincsem, most csak egyél! Egyél! Hányszor hallottam ezt tőle: Ne olyan hevesen! Az a mosoly ott a szája szegletében úgy gondolom tudta, majd mennyi könnyet és nevetést hoznak a szenvedélyeim. Mennyi erőt szabadít fel az a bizonyos hevesség. Ő volt az egyetlen, aki sohasem tiltott, hisz tudta, hiába tenné! Ha a legmagasabb fára másztam akkor is csak figyelt. Mikor repülni akartam az üvegháza tetejéről , egy rossz esernyővel, zokogva, hogy hová lettek az igazi szárnyaim? - és a landolásnál a lábamat kificamítottam, ő akkor is csak felemelt és annyit mondott - Ne olyan hevesen, Kincsem! Mindig azzal a finom mosollyal engedett utamra. Bízva az erőmben. Csendben. Hogy megéljem a saját tapasztalásaimat. Így vagy úgy. A nyugalma, a szeretete, a lénye, mind ott volt az almában amit nekem adott, csak nekem! Ha most felidézem, tudom, akkor ő sem gondolt semmi másra, csak arra, hogy ülünk a nagy asztalnál ketten, egy tökéletes pillanatban és almát eszünk. Szelíden átadott nekem valami titkos erőt, hitet , nyugalmat, amit belefőzök az ételeimbe cél nélkül. Ösztönösen. Valóban ilyen meghatározó szerepet töltenek be az ízek emlékei az életünkben? Már tudom, hogy igen! A savanyú az édes és a sós, sok év bujkálás után is segítenek, átölelnek, tanítanak és végül álomba ringatnak...
Most, amikor a gőzölgő levest a kicsi lányom elé teszem, mosolygok, hallgatom ahogy ezer kérdést tesz fel egy perc alatt. Miből készülnek a felhők? A virágok járnak óvodába? Közben levest kanalaz abba a szép szájába. Figyelem csendben. Alma és sajt emléke. És nem merem neki azt mondani- Ne olyan hevesen Kincsem! Még tanulnom kell...
A tökéletes pillanathoz, egy tökéletes album:
BONOBO- BLACK SANDS
Citromos csirkeleves paradicsommal, kaliforniai paprikával és sült fokhagymával
Hozzávalók
-egy csirkemell csonttal
-2 l csirkealaplé (már szuper alaplé porokat lehet kapni...nem kockát!)
-1 fej fokhagyma
-1 teáskanál só
-bors ízlés szerint
-1 kiskanál lestyán
-olívaolaj
-1 csokor újhagyma
-1 piros kaliforniai paprika
-4 paradicsom
-2 citrom
-petrezselyem vagy koriander levél
(ezt a levest vegán is elkészíthetitek, csak akkor a zöldségeket zöldség alaplébe tegyétek! A többi ugyanaz!)
Így csinálom:
A csirkemellet bőr nélkül, sóval, borssal és a lestyánnal az alaplében felteszem főzni. Kb 30 percig főzöm amig a hús puha nem lesz. Közben az egész fej fokhagymának a tetejét levágom, fóliába csomagolom és a sütőben megsütöm. Ha megsült, a héjából kinyomkodom.
Ha megfőtt a hús, kiveszem, kisebb darabokra vágom és a levest átszűröm. Félreteszem.
A zöldhagymát, paprikát, paradicsomot durvára szeletelem. Lábosban az olívaolajon megfuttatom a pépesített sült fokhagymát. Hozzáadom a feldarabolt zöldségeket és kb. öt perc alatt megpárolom. Só és bors mehet hozzá!
A megpárolt fokhagymás zöldségeket beleteszem a levesbe és még 15 percig főzöm.
Amikor lehúztam a tűzről, hozzáadom a két citrom levét. A húst tálalás előtt rakom bele! A tetejére friss petrezselymet vagy koriandert szórok!
Aszalt paradicsomos zsömlécskék a leveshez
Hozzávalók:
-20 dkg fehér liszt
-1 csomag sütőpor
-1 teáskanál tengeri só
-2 dl natúr joghurt
-1,5 dl olívaolaj
-2 szál újhagyma
-10 dkg száritott paradicsom
Így csinálom:
A lisztet egy tálban összekeverem a sóval és a sütőporral. Kimérem az olívaolajat és egy másik tálban összekeverem a joghurttal.
A joghurtos keveréket hozzáadom a lisztes keverékhez és jól összedolgozom! Ha nem jó az állaga, rakjatok hozzá még joghurtot, vagy ha túl folyékony, lisztet!
Végül beleteszem az apróra vágott hagymát és paradicsomot. Jól összedolgozom.
Egy tepsibe sütőpapírt teszek, a tésztából kis zsömlécskéket formázok (egy darab két evőkanál!). 200 fokos sütőben 20 percig sütöm.
Mivel a sütők nem egyformák, addig süssétek amíg megpirul a teteje!
A levessel együtt tálalom! Isteni finom!
A végén persze gyümölcs és sajt...
