Előrebocsátom, hogy a szónak abban a bizonyos professzionális értelmében nem tudok főzni. Néha gondolkodni sem, csak elmerülni a hangulatokban. Mivel képtelen lennék egy rendszerek közé zárt világban boldogan élni, mindig, mindenben elvisznek és dobálnak az érzéseim. Most is merülök. Jazz és pite. Ízek és a hangok kavarognak, közben bármi megtörténhet, bárhol lehetek és persze bármilyen.. De a legjobb mégis az, amikor kimegyek a fejemből. Semmire sem gondolok, semmit sem akarok, csak agyalás nélkül gyúrom a tésztát, az ráragad a kezemre, én lisztet szórok rá és az alapanyagok boldogan játszanak egymással . Minden harmonikus, nincs semmi para. Valami titkos kapcsolatot sejtek az érzelmek és az elkészített ételek között. Nem tudom pontosan mi lehet az, csak érzem. A szív, az íz, a kéz és a hangok itt vannak a pitémben. Akinek készítem, annak magamat is adom. Így lehet. Valahogy így!
Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a főhősnő szerelmi bánattól vagy örömtől hullajtott könnyeit belesütötte az esküvői tortába. Akik megkóstolták - zokogtak. Ezért vagy azért. Én is ezt hiszem. Minden érzésem benne kavarog az ételekben, amiket főzök. Ha túlcsordulnak akkor a leves is kifut. Amikor üres vagyok, üres az asztal. Ha kétszer ugyanazt az ételt készítem el akkor is mindig más, mert hát ki tudja mi történt aznap bennem. Néha még én sem. Különben sem akarom tudni, csak figyelni. A főzésen és a zenén keresztűl talán megismerhetem magam, mert végül is ez a cél. Remélem, hogy másnap nem követem el ugyanazt a hibát. Talán sikerülni fog. Még nem tudom. Az ételekben benne rejlik a harmónia lehetősége, ahogy az ízek összefonódnak, kiegészítik egymást és tudnak együtt valami újjá válni. Közben megtartják a saját határaikat. Lehet, hogy ezt keresem. Mert itt nincs más csak igen vagy nem. Az igazán fontos dolgokban úgysincs más válasz!
Nem ígérem, hogy minden nap itt leszek és megosztom veletek a szívemet, az ízeket és a hangokat. De ha éppen igen, lesz itt minden. Könny és nevetés. Kenyér, hal és pite. Articsóka, padlizsán és menta. Jazz, elektro, klasszik. De ígérni semmit sem ígérhetek. Jó játék lesz, én már most nagyon élvezem. Ha éppen hallgatok annak is jó oka van. Akkor egyetek étteremben. Vagy valahol. De figyeljetek,hogy mit érzett bele a szakács a levesbe! Mert sohasem lehet tudni.
Mi legyen az első? Ma csak zene! Majd holnap főzünk! Tudom már! Nem lehet más, mert rögtön ez jutott az eszembe.. Most nem jazz és meggy. Majd holnap!
Groove Armada: I WON'T KNEEL
