Meggy és jazz

Ül háttal mindennek.

Csendben.

 Hallgat.

 Hallgatása mögött van valami, mi sokkal többet mond minden szónál.

Mert van, hogy a szavak már nem jelentenek semmit.

Jobb lenne egy ölelés.

Csak várni, míg mindent felold a csend.

Hagyni, amíg lassan szétszóródik a házban, kertben, lakatra zárt várban.

 És végül megpihen az ágyban, a takarót magára húzza, és ásításával elzavar minden régi kimondottat és ki nem mondhatót.