HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2012.11.08. 20:24 Barna Berni

A felejtés édes íze

Az a megtiszteltetés ért, hogy ajánlót írhattam egy könyvhöz, ami ma került a könyvesboltok polcaira. A könyvben a rövidített ajánlót olvashatjátok. Íme a teljes szöveg.

www.pioneerbooks.hu

254282_333806966717941_1825191469_n.jpg

Napokig csak kerülgetem. Becsukom, kinyitom majd újra be. Próbálom olvasni de valami bennem még nem engedi. Kitalálok mindent, hogy megindokoljam, miért nem figyelek rá és közben sóhajtozom. A Sors hívása az. Tudom. De még nem akarom.

Hope. Remény. Sütemények, receptek. Nem, nem, nekem ez most sok! Most erre képtelen vagyok!  És úgy feszít belülről az ellenállás, hogy majd szétszakadok. Nagy levegőket veszek és becsukott szemmel azt kántálom csak magamnak : Ez nem lehet. Hiszen ez az én illatos történetem!  Akkor még nem tudtam, hogy valóban az enyém.

Még néhány napig rakosgatom, asztalról az ágyra és ágyról az asztalra. Néha beterítik az édes morzsák, amelyeket finom mozdulattal söprök a padlóra, hogy a betűk kilássanak a világomra. Aztán egyik éjszaka, könnyek között, mert megsiratott a saját életem, az egyik apró morzsa megcsillant a papírlapon. Mintha csillag fénye hozott volna reményt adó puha üzenetet, egy másik világból. Aztán a fényecske nem hagy nyugodni belém költözik, szívembe piszkál. Fejemben zakatol.  Fekete betűk, sütemények illata, szerelmek és történetek kezdenek keveredni a házban kavargó édes tészta illatával. A titkaim előbújnak a nagy tálalószekrény kulcsra zárt fiókjaiból, és halkan suttogják az imát: “Hajítsd a tenger mélyére az ő bűneiket.” Rós Hásáná ünnepe van, az Újév és a bűnbánat időszaka a zsidó hagyományok szerint.

 Teával az asztalomon, édes vajas süteménnyel a kezemben, lábaimat felhúzva, olvasni kezdek. Leríni sem tudom amit érzek. Egy nő, aki süteményeket süt, titkos családi receptek alapján. Kicsi lányát egyedül neveli, sérült, mert bántott és bántották. Titkokat talál, amelyek bujkáltak, talán nála is a nagy étkezőszekrény aljában, évtizedekig. Nem tudja ki is ő, mert  bezárta magát a saját világába. Csak a süteményei viszik azt a különös fényt mit önmagában hordoz. Rós Hásáná. Egy tengerbe morzsolt sütemény, és bűnök miket messzire visz a víz. Aztán már zokogok. Tudom, hogy nem lehet ez más csak a Sors. A Sors tette asztalomra Hope meséjét. A Sors ami belekever minket azokba a történetekbe, amelyek igazi hatással lesznek az életünkre. A titkainkat  feszegeti amik talán értelmet nyernek  utódaink által, célt és összetartozást hozva a nehéz időkben, így változtatva a terheket örömmé. Azt, hogy mi itt mind egyek vagyunk. Egy felé megyünk csak más utakon. Igen, vannak történetek amik visznek, sodornak nem magyarázatot adnak csak valami bizonyosságot a szívben, hogy mindennek mi történik helye van. Tökéletes helye az utunkon. Sütemények illata, hit az egységben, titkok és szerelmek. Életek fekete foltjai, mik áramlanak míg el nem viszi őket a víz, hogy új boldogabb életet hozzanak egy derűsebb napon.

Aztán az utolsó éjszaka, könnyek között, mert megsiratom mindazt mit hozott és vitt, az egyik apró morzsa megcsillant a papírlapon. Mintha csillag fénye hozott volna reményt adó puha üzenetet, egy másik világból. Utolsó bizonyosságként megtudom, hogy az írónő egy napon született velem. Azt hiszem ez elmesél mindent arról ez a könyv mit is jelent nekem. Személyes lett. Ebben a pillanatban csak az enyém. Visszavonhatatlanul.

A konyhámban fahéj és cukor illata. Csillagos pitét sütök. Az illat átölel a meséivel.  Pont mint Hope-ot, valahol Amerikában.

habcsé.jpg

Éjszakai habcsókok ( recept a könyvből)

Hozzávalók

2 tojásfehérje

1/2 csésze porcukor

1 teáskanál vaníliakivonat

1/2 csésze csokoládépasztilla

Elkészítés

1. Melegítsük elő a sütőt 180 ⁰C-ra.


2. Állítsuk a legmagasabb fokozatra az elektromos habverőt, és egy nagy tálban verjük közepesen kemény habbá a tojásfehérjéket.


3. Folyamatos verés közben adjuk hozzá fokozatosan a cukrot, és verjük kemény, fényes habbá.


4. Alacsony fokozaton keverjük bele a vaníliakivonatot.


5. Fakanállal óvatosan forgassuk bele a habba a csokoládépasztillákat.


6. Tegyünk teáskanálnyi adagokat egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre. Ügyeljünk rá, hogy mindegyik halomba jusson legalább egy csokoládépasztilla.


7. Tegyük a tepsit a sütőbe, amit azonnal kapcsoljunk ki.


8. A habcsókokat hagyjuk egy éjszakán át a sütőben. Leskelődni tilos! Amikor másnap reggel, ébredés után kinyitjuk a sütő ajtaját, a habcsókjaink készen lesznek, és fogyaszthatjuk is őket.

www.pioneerbooks.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr914897715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása