HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2016.02.23. 19:58 Barna Berni

Zene, szöveg, csend.

Nagyon rég nem írok a blogra. Oka van. Az ok bennem munkál és ez csendessé tett. Csendet élek, hogy meghalljam bentről kifelé is a valós okát. Az ok nem szép mint az írásaim, tele van bántással, önzőséggel és szándékossággal mi csak bizonyos idő után engedi szabadjára a szavakat a történeteket. Egyszer biztosan megírom majd...

Viszont csodás zenészek továbbvitték a szövegeimet és új értelmet nyertek. Köszönöm nekik.

Barna Berni Ezernyi music by Zikkurat by Berni Barna on hearthis.at

 

 

Vajon mi járt a fejében?

Mikor enni adtam neki.

Vajon milyennek érezte az ízem?

Mikor lelkem bőréhez szegeztem.

Vajon mi volt a szívében?

Mikor mindenem kiterítettem, lábai elé.

Vajon ki volt Ő?

Míg én önmagam voltam.

Vajon mikor fogadott,

Adott-e?

Mikor elvett,

Lelkem hová tette?

Szép napsütésben, fény volt-e?

Vagy sötét.

Mint a felhők.

Furcsa idők peremén.

Vajon volt-e szíve?

Vagy csak szívem testébe helyezte.

Hogy élni tudjak, benne, helyette.

Vajon beszél-e?

Vagy csak képzelem.

Hangom hallja-e?

A csend rettenti-e?

Van-e csend benne?

Csend vagyok.

Vajon ordít-e majd?

Ha benne örökre és végleg elhallgatok.

 

Berni Barna - Csókszimfónia music by Formal Method by Berni Barna on hearthis.at

 

Csak egyszer csókolt meg.

De akkor örökre.

Abban a pillanatban a hangok más felé görbültek a kottában.

A dróton ülő madarak csőrükkel ütöttek új szimfóniát az Égre.

Pilláim mögött Fény jött a Sötétre. 

Az éjszaka átlépte a határait. 

A nappal dalolni kezdett.

A hangok beletekeredtek a fákba és a Világ összes zenéje az ágak végére ült.

Az Élet fekete vonalról dobta  mélybe a Halált.

Minden létező követni kezdte a Csók szimfóniát.

A dallamok más felé görbültek a kottában. 

A madarak drótból fontak glóriát az Égnek.

A kétség megfeszítettet. 

Az utcára zene potyogott a felhőkből.

A várost betakarta.

Abban a pillanatban Sorsunk más felé görbült a kottában.

Csak egyszer csókolt meg.

De akkor örökre.

.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr398414398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.