HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2013.03.01. 17:04 Barna Berni

Ismeretlen ismerős

Címkék: Címkék

- Szeretnék veled megismerkedni. - mondta

- Nagyon is jól ismerlek! - válaszolta a férfi és belecsókolt a nyakába pont úgy ahogy szokott. Bal kezével átfogta a derekát, magához húzta, beleszagolt a hajába majd a hajtól szabad pici, illatos bőrére egy gyors csókot nyomott.

- Megismerkednél velem?- kérdezte újra a nő.

- Ismerlek. Illatos a nyakad. Mikor belecsókolok egy kicsit elhúzod magad ösztönösen, hogy játszhass. Hogy akarjalak és birtokolhassalak. Ismerem minden mozdulatod.

- Bemutatkozom. Jó?- válaszolta a nő

-Ez most megint valami játék? Nálam jobban senki sem ismer. Most, mivel valamit mondanál de mégsem mondod hisz szerinted tudnom kéne, a következő mondatod alatt toppantani fogsz a bal lábaddal , aztán   idegesen pakolni kezdesz, elmosogatsz, a ruhát kiteríted, a krumplit meghámozod, a kabátod felveszed, kivonulsz és rágyújtasz egy cigarettára.

- Kérlek, ismerkedj meg velem! - mondta halkan a nő.

- Rendben. Akkor játsszuk ezt. Amikor gyerek voltál egyedül érezted magad ezért kóboroltál, fákat ölelgettél és virágokkal beszélgettél. Vadóc voltál. Lázadó. Aztán nehéz életed volt, sokat küzdöttél. Mégis ügyesen megoldottál mindent és klassz nő lettél. Minden nap  megpróbállak kiismerni a mozdulataidból, abból  amit mesélsz, ahogy sírsz vagy ahogy nevetsz. A nyakad pedig a legfinomabb illatú az egész világon. - mondta a férfi és  csak félig húzta fel mosolyát az ajka szélén.

A nő kibújt a cipőjéből és a nagy fotelba ült. A lábát felhúzta. Csak ült. Csendesen.

- Szeretem mikor a lábad felhúzod. Szeretem, hogy úgy teszel mintha megközelíthetetlen lennél. Szeretem , hogy tudom mi is jár közben a fejedben. - folytatta a férfi és a fotel elé térdelt.

A nyakába csókolt. Bal kezével átfogta a derekát, magához húzta, beleszagolt a hajába majd a hajtól szabad pici, illatos bőrét az ajkai közé vette. A blúz gombjait egyenként nyitotta.

- A melled az én szemem láttára lett kerek almából, barack. Nekem mégis ugyanolyan szép. A szemed sarkában a ráncok velem futottak. A hajad megfestette az idő, mégis szebb mint valaha. Ismerlek. Mert az enyém vagy. Tudom, hogyan sóhajtasz majd. A szádat megnyitod. A tested megfeszül. Akkor, csak akkor sóhajtasz majd egyetlen egyet. Csak egyet.

A nő ott ült meztelenül. Lábait kinyújtotta. A szőnyeg mintáiba túrt jobb lábujjaival, kezeivel a fotel karfájába kapaszkodott és kicsit előre dőlt.

- Mi lenne ha minden amit láttál belőlem nem is lenne valóságos? Mi lenne ha kiderülne nem ismertem meg magam annyira, hogy a valóságot tudjam mutatni neked önmagamról? Mi lenne ha kiderülne, hogy csak valamilyennek mutatni akartam magam, hogy szeress? Mi lenne ha megtudnád, hogy minden amit mondtam vagy tettem, ahogy mozdultam, ahogy léteztem, ahogy szerettem, csak illúzió. Egy mintákból felépült személyiség. Mi lenne ha kiderülne van valami mindezen túl? Mi lenne ha kiderülne az emlékeinken a tapasztalatainkon a bánatunkon és az örömünkön túl, igaziak vagyunk... Igazán létezünk és szeretünk...- kérdezte a nő, hangja alig hallható.

A férfi felállt. Egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és az asztal szélébe kapaszkodott. A nő felöltözött. Cigarettára gyújtott. Majd elnyomta. A férfi felhajtotta a második italát.  A nő újra a fotelba ült. Lábát felhúzta. A férfi elé kuporodott és ujjaival a szőnyeg mintáiba kapaszkodott.

- Szeretnék megismerkedni veled. - mondta.

A virágminták az ujjai alól beszaladtak a redőny falra vetült fénycsíkjaiba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr565111736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.