HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2013.02.07. 10:08 Barna Berni

Nem tudok Bloggerina lenni...

Címkék: Címkék

cuki kosárka.jpg

Last Night I Heard Everything in Slow Motion by Oliver Tank

Soha nem felejtem el azt a hozzászólást amit az egyik olvasómtól kaptam, ha jól emlékszem a : A fa, a szél és a nő című írásomra. Azt írta imádja, hogy nem Barbi irodalmat írok és hatok az írásaimmal. A lélekre. Azóta ez a "valaki" a barátom lett. És sokan mások, kik el akarták mondani nekem és el is mondták, fontos nekik amit csinálok.

Nem fogok csajos blog versenyeken nyerni. Már tudom. Nem fogok ruhákról, sminkekről, hogy legyünk szexicicák az ágyban témákról írni. Nem fogok férfiakat becsmérelni és azt sem fogom javasolni, hogy csábítsunk el és vonjunk mágikus hatalmunk alá családapákat. Nem lesznek sem karriertanácsok, sem eladható ízek és érzelmek. Nem fogom megmondani, mi az okosság. Mert nem tudom.

Ez az egész itt a tapasztalásról szól és a bátorságról. Önmagunk megismeréséről és azoknak az érzelmeknek a megéléséről amiket oly szívesen elrejtenénk, mert fájdalmas a szembesülés. Nevezhetnénk itt a Földön az életet, túlélő tábornak. De nem tudok hinni abban, hogy az, bár kétségtelen, hogy minden erőnket igénybe veszi, hogy helyt álljunk. Nem akarom  elrejteni, hogy ez nehéz. De beszélni szeretnék nektek az utak és a megélések sokszínűségéről. Arról, hogy a tragédiáink és a fájdalmaink reményt és lehetőséget adnak. Minden híreszteléssel ellentétbe. Reményt adnak arra, hogy felfedezzük önmagunk, az elfogadás a megértés és az együttérzés segítségével. Igen, a fájdalmak, a tragédiák a könnyek elrejtet világaiban kutatok. A lelkek világába. A csodáitok világában. Mert hiszem, hogy azok vagytok. Hiszem, hogy nincs az a hiba, tévedés, félelemből elkövetett bűn ami mögött ne lennétek csodák. Nekem csoda amit kapok. Csoda, hogy olvastok és olyan sokat tanulhatok, rajtatok és a történeteken keresztül, magamról. Hiszem, hogy az emberi szenvedés nem szégyen, hanem lehetőség, mindannyiunknak. És hiszem, hogy akkor lehet igazán nevetni, örülni egymásnak, ha megéltünk és kitettünk magunkból mindent, mi fájdalmat okozott, nekünk és másoknak.

Nem leszek soha Bloggerina. Nem tudok az lenni. Ez jól is van így. Nem az az én utam.

Továbbra is megszállottan kutatom a lelkeket és önmagamat. Ez a dolgom. Tudom.

Köszönöm, hogy vagytok. Ennél nem kaphattam volna többet. Ez több mint elég.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr185065352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.