HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2011.11.16. 22:25 Barna Berni

Melody day

Azon a napon a reggel kint vacogott az ablakom alatt, s a falevelek félig holtan, ütemesen ütötték össze fogaikat az ősz ritmusára.

Azon a napon a reszketésüket csak én hallottam és azon a napon a szél suttogása elnyomta  a ház csendjeit.

Azon a napon meleg volt a padló és álmos takarók nyújtóztak az ágyamon, várva a tavaszt. Ébresztettem volna őket mesével de oly csendesen aludtak, hogy hangom csak egy fekete folt lett volna a tökéletességük fehér taván.

Azon a napon halkan jártam, és a szárnyaim a jeges földet simították, szétzavarva a szanaszét hagyott elfáradt éveket.

Azon a napon reggel is látszott a hold és ásítozva készült átlépni az éj és nappal vékony határát. Az itt ragadt ezüst sugarak megpróbáltak beszökni az ajtóm rései alatt.

Azon a napon szabadon engedtem a szívembe tartott vad dallamokat. A hangok repültek át a városon és selymet terítettek az utcán didergőkre, ne fázzanak.

Azon a napon adtam és elvettem.

Azon a napon gyengéd érintés űzte ki belőlem a gonoszt és odaadása örökre nyomot hagyott, a bőrömön.

Azon a napon én voltam a titok, s titok is maradok.

Azon a napon nem féltem és a kék égen átkelve  repültem a sorsom felé.

Azon a napon  nem hagytam nyomot, mert azon a napon megéltem és elengedtem minden pillanatot.

Azon a napon nem akartam, csak nevettem. A kővé vált könnyek arcomról leperegtek és a finom porban hemperegtek.

Azon a napon utoljára megéltem, megnéztem mindazt mi vagyok és a fájdalmaim kitettem az életemből.

Köszönöm neked.

Azon a napon  mások lelkében  csücsültem kényelmesen és rejtet részeik színes tintájával festettem a papírlapot.

Azon a napon megértettem, az élet történetekben él bennem. Így érzek, látok, tapintok. Ez a térkép vezet, hogy el ne tévedjek. A semmiben.

Azon a napon nem  tudtam beszélni. Ezért azon a napon nem beszéltem.

A  válaszok mik megnyugtatnak másokat már rég kirepültek belőlem. Emlékszem  intettem is nekik, de akkor már apró szeplők voltak a nap orcáján.

Azon a napon megint szerettem.

Azon a napon utoljára sírtam.

Megint felálltam.

A szél kezét erősen fogtam.

Meg nem inogtam.

Magam a soraim közé zártam.

Azon a napon történt, hogy én is elhittem.

Író lettem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr33386129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.