rene mascarpone - tilos rovid finom live by rene_mascarpone

Meg vagyok hatva. Közben persze egy zabszem, annyi sem. Ez igaz lehet? Tényleg lesz egy este, amikor ott  fogtok ülni, a zene szól, nevettek, beszéltek, esztek, és én látni fogom, ahogy a falatot a szátokhoz emelitek? Majd kacagok, mert nagyon boldog leszek. Tudom.

Valahogy elkezdődött ez az egész egy délutánon, azzal a bizonyos pitével. Elkezdődött, mert annyira nagyon fura érzések kavarogtak bennem, hogy már semmi sem segített abban, hogy összeszedjem magam. Akkor jött a pite és az ötlet, hogy megírom a sütijeim meséjét, igazából csak magamnak, meg azoknak, akiknek szerettem volna beszélni, de a valóságban nem tudtak, vagy nem akartak meghallgatni. Még most sem tudom vajon ők meghallottak-e, de azt tudom, hogy ti sokan igen.

Mást sem teszek hónapok óta, csak hallgatózom befelé és ízekbe öntöm a neszeimet. Nekem ez most minden. Minden lett, mert bebizonyosodott, hogy ha kiterjesztem a szárnyaimat, akkor jönnek mások is repkedni. Jöttek mindazok, akik a hátam mögött állnak és támogatnak akkor is, ha annyira elviselhetetlen vagyok, hogy legszívesebben magam elől is elbújnék. Hisznek bennem, és az én sokszor gyerekes mézeskalács világomban, ahol nem elég a cukormáz, még nap, mint nap a gonosz banyától is meg kell védeniük, akit én teremtek saját magamnak. De ők soha nem félnek, védenek, óvnak. Belőlük és belőlem születhetett meg mindez. Abból amit közössen létrehoztunk. Az éjszakákon át tartó beszélgetések, a százával küldött zenék, a végtelen türelem, a szeretet, a szerelem a barátság, azok, amik létrehozhatták ezt az estét, ahol végre feltálalhatjuk mindazt, amit megéltünk az elmúlt hónapokban. 

Az ízek és a hangok most összeérnek. Annyira boldog lennék, ha velünk lennétek. Adunk cserébe valamit. Valamit, amit tudunk. Legyetek ott! Jó?