HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2010.12.23. 11:56 Barna Berni

Csak

 

A Holdat  elzavarta. A Napnak ablakot nyitott. Kislány szeméből a rossz álmokat kicsókolta. Az éjszaka rémeit a lepedő réseibe simította. Kávét ivott cukorral. Friss csokoládét tört. Haját megfésülte, arcát megmosta. Ráncokat egyenesített mosollyal. Mosolyt űzött könnyekkel. Híreket olvasott, félt, de maradt. Aranyló tojást ütött fehér tálba, illatokkal csalogatott mindenkit asztalához. Világszép kislányát kézen fogta, törékeny szárnyaira vigyázott. Vágyaival nem bántott. Sétált napsütésben decemberben és felhőket terelt varázspálcával.

Gondolatban az óceánnál járt, becézte, kérlelte, vigye el a hidegséget és a rossz szavakat. A víz istenéhez könnyű ruhában könyörgött és képzeletben arcához érintette az elmaradt öleléseket. A homokban megfigyelte  a lábnyomokat, ahogy elsétáltak a színes házak felé. Magát kitárta és az ég szélén csücsülő felhőre telepedett. Vitatkozott. Istenével. Kilépett és belépett. Maradt és ment. Térben és időben.

Tenyerében melengetett megfagyott szíveket, a hideg megégette, nagyon. Anyát vigasztalt, ki gyermekét idő előtt adta át az égnek. Szíveket ragasztott, és szomorú lett az örökre ott maradó repedésektől. Segített álmodni és ébren lenni. Tartani és engedni. Sírhoz ment, gyertyát gyújtott, állt, s már nem kérdezett. Imádkozott, önmagához. Istent kérte, változzon meg, de ő nem felelt csak ölelt. Meleg szobában fotelba ült. Fényűző vacsorára bűneit hívta, bocsánatot kért és megbocsájtott. Csokis tortát sütött mandulával, végül minden szennyest elmosott. Körmei felszakadtak, annyira kapaszkodott. Örömeit ünneplőbe parancsolta, koszos arcukat megmosta. Feketét engedett a fehérhez.

A lábát arany kalitkából kilógatta, a múltját színes papírba csomagolta. Válaszolt ezer kérdésre, és kételkedett minden válaszban. Ringatott hangjával sötétben tapogatózókat, belemerült történeteikbe. Bejárt végtelen erdőket, és útja végén gyógyító fűszerekre lelt. Életét szétzúzta, majd összerakta. Ordított fáknak, hempergett a fűben, kacagott csillagszemű gyereknek. Ruháját levette, meztelen bőrét vágyaival festette. Illata vanília, majd égetett cukor. Gyúrt tésztát a szomorúságnak. Málnakrémet kevert a szerelemnek. Boldogságot keresett.

Írt és élt titkos életet. Mandula roppant, fáradt lelke ízek közé zuhant. Elesett, felállt. Szoknyáját leporolta. Ebédet főzött. Ruhát vasalt. Kívánságait egyenként fonta az anyag szálai közé. Sugdosott gyengéd áldásokat az ingeknek, óvjanak, védjenek. Nappal másoké lett. Éjszaka önmagáé. Betűk és hangok a szeretői. Dobozokba csomagolt barátságot, tiszteletet, bizalmat, és a szent pillanatok hajába szalagot kötött.

Emlékezett rájuk, kik elmentek, bejárta az utcákat velük. Sétáltak virágos ablakok alatt, poros házak árnyékában, kézenfogva fényekkel, árnyakkal. Látta a poklot, nem mindig hitte a mennyországot. Belekortyolt a tengerbe és fázott a sivatagban. Nyugalmat nem lelő álmokat szelídített. Békét várt és néha kapott. Végül egy pillanatra megállt. Áldást kívánt mindannyiunknak. Szentséget a napoknak. 

Az asztalt megterítette. A haját hátra simította. A virágokat vázába tette. A nyugtalanságot megnyugtatta. Az angyaloknak ajtót nyitott. Összeérintette tenyerét. Mindenki nyelvén imádkozott. Szeretteit karjában ringatta. A távol lévőket csukott szemmel asztalához hívta. Csillagokat szórt. 

Amikor még igazi kislány volt, nem felnőtt testbe zárt, mint most, mindig úgy látta, hogy ebben az időszakban a felhőket széttereli az égen egy kéz, vagy még inkább, csillogó varázspálca. A bujkáló csillagok megrázzák magukat és a lyukon keresztül színes fényeket öntenek az emberekre. A fényecskék a fenyőfa ágaira ugrálnak, és ettől mindenki  jókedvű lesz. Valahogy így képzelte. Igazából még mindig így képzeli. Talán ilyenkor valóban áldás van a Földön, közelebb kerül a fény és átfesti a szürkeséget. A puha havat koszos csizmával mocskoló sötétség visszahúzódik a kövek alá, s mi együtt várjuk, míg ideér a Fény. Egészen közel hozzánk.

 

Fűszertorta

Hozzávalók

-10 dkg mandula

-10 dkg törökmogyoró

-15 dkg kandírozott narancshéj

-10 dkg cukor

-10 dkg méz

-3 evőkanál liszt

-1 evőkanál kakaó

-1 teáskanál fahéj

-1 csipet szegfűszeg

-1 csipet gyömbér

-1 csipet szerecsendióvirág

-1 csipet chilli

A mogyorót, mandulát, narancsot durvára vágom és egy tálba teszem. Hozzáadom a lisztet, kakaót, fűszereket. Összekeverem. A cukrot a mézzel felolvasztom. Kicsit hagyom hűlni és a szirupot a keverékhez öntöm. Összekeverem. Nagyon sűrű ragacsos massza lesz. Sütőpapiros formába simítom vizes kanállal. 150 fokon harminc percig sütöm.

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr62534444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.