Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu/atom
blfr6@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://meggyesjazz.blog.hu/2016/02/23/zene_szoveg_csend
Zene, szöveg, csend.
2016-02-23T19:58:30+01:00
2016-02-23T19:58:30+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: justify;">Nagyon rég nem írok a blogra. Oka van. Az ok bennem munkál és ez csendessé tett. Csendet élek, hogy meghalljam bentről kifelé is a valós okát. Az ok nem szép mint az írásaim, tele van bántással, önzőséggel és szándékossággal mi csak bizonyos idő után engedi szabadjára a szavakat a történeteket. Egyszer biztosan megírom majd...</p>
<p style="text-align: justify;">Viszont csodás zenészek továbbvitték a szövegeimet és új értelmet nyertek. Köszönöm nekik.</p>
<p style="text-align: center;"><iframe scrolling="no" id="hearthis_at_track_740224" src="https://hearthis.at/embed/740224/transparent_black/?hcolor=&color=&style=2&block_size=2&block_space=2&background=1&waveform=0&cover=0&autoplay=0&css=" allowtransparency="" frameborder="0" height="150" width="100%"></iframe></p>
<div style="clear: both; height: 4px; width: 100%;"></div>
<p style="display: block; font-size: 11px; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; padding: 3px 4px; color: 888; width: 100%;"><a href="https://hearthis.at/2wjmt4zk/ezernyib/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;">Barna Berni Ezernyi music by Zikkurat</a><span> by </span><a href="https://hearthis.at/2wjmt4zk/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;">Berni Barna</a><span> on </span><a href="https://hearthis.at/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;"> hearthis.at</a></p>
<p style="display: block; font-size: 11px; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; padding: 3px 4px; color: 888; width: 100%;"> </p>
<p style="display: block; font-size: 11px; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; padding: 3px 4px; color: 888; width: 100%;"> </p>
<p style="text-align: center;">Vajon mi járt a fejében?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor enni adtam neki.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon milyennek érezte az ízem?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor lelkem bőréhez szegeztem.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon mi volt a szívében?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor mindenem kiterítettem, lábai elé.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon ki volt Ő?</p>
<p style="text-align: center;">Míg én önmagam voltam.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon mikor fogadott,</p>
<p style="text-align: center;">Adott-e?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor elvett,</p>
<p style="text-align: center;">Lelkem hová tette?</p>
<p style="text-align: center;">Szép napsütésben, fény volt-e?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy sötét.</p>
<p style="text-align: center;">Mint a felhők.</p>
<p style="text-align: center;">Furcsa idők peremén.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon volt-e szíve?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy csak szívem testébe helyezte.</p>
<p style="text-align: center;">Hogy élni tudjak, benne, helyette.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon beszél-e?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy csak képzelem.</p>
<p style="text-align: center;">Hangom hallja-e?</p>
<p style="text-align: center;">A csend rettenti-e?</p>
<p style="text-align: center;">Van-e csend benne?</p>
<p style="text-align: center;">Csend vagyok.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon ordít-e majd?</p>
<p style="text-align: center;">Ha benne örökre és végleg elhallgatok.</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe scrolling="no" id="hearthis_at_track_732647" src="https://hearthis.at/embed/732647/transparent_black/?hcolor=&color=&style=2&block_size=2&block_space=2&background=1&waveform=0&cover=0&autoplay=0&css=" allowtransparency="" frameborder="0" height="150" width="100%"></iframe></p>
<div style="clear: both; height: 4px; width: 100%;"></div>
<p style="display: block; font-size: 11px; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; padding: 3px 4px; color: 888; width: 100%;"><a href="https://hearthis.at/2wjmt4zk/b/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;">Berni Barna - Csókszimfónia music by Formal Method</a><span> by </span><a href="https://hearthis.at/2wjmt4zk/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;">Berni Barna</a><span> on </span><a href="https://hearthis.at/" target="_blank" style="color: #777; font-weight: bold;"> hearthis.at</a></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;">Csak egyszer csókolt meg.</p>
<p style="text-align: center;">De akkor örökre.</p>
<p style="text-align: center;">Abban a pillanatban a hangok más felé görbültek a kottában.</p>
<p style="text-align: center;">A dróton ülő madarak csőrükkel ütöttek új szimfóniát az Égre.</p>
<p style="text-align: center;">Pilláim mögött Fény jött a Sötétre. </p>
<p style="text-align: center;">Az éjszaka átlépte a határait. </p>
<p style="text-align: center;">A nappal dalolni kezdett.</p>
<p style="text-align: center;">A hangok beletekeredtek a fákba és a Világ összes zenéje az ágak végére ült.</p>
<p style="text-align: center;">Az Élet fekete vonalról dobta mélybe a Halált.</p>
<p style="text-align: center;">Minden létező követni kezdte a Csók szimfóniát.</p>
<p style="text-align: center;">A dallamok más felé görbültek a kottában. </p>
<p style="text-align: center;">A madarak drótból fontak glóriát az Égnek.</p>
<p style="text-align: center;">A kétség megfeszítettet. </p>
<p style="text-align: center;">Az utcára zene potyogott a felhőkből.</p>
<p style="text-align: center;">A várost betakarta.</p>
<p style="text-align: center;">Abban a pillanatban Sorsunk más felé görbült a kottában.</p>
<p style="text-align: center;">Csak egyszer csókolt meg.</p>
<p style="text-align: center;">De akkor örökre.</p>
<p>.</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2016%2F02%2F23%2Fzene_szoveg_csend%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2016%2F02%2F23%2Fzene_szoveg_csend%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2016%2F02%2F23%2Fzene_szoveg_csend%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zene, szöveg, csend."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2016/02/23/zene_szoveg_csend#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/8414398" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
https://meggyesjazz.blog.hu/2015/04/03/ezernyi_508
Ezernyi
2015-04-03T23:29:44+02:00
2015-04-03T23:29:44+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/113965024&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true" frameborder="no" height="450" width="100%"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;">Vajon mi járt a fejében?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor enni adtam neki.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon milyennek érezte az ízem?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor lelkem bőréhez szegeztem.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon mi volt a szívében?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor mindenem kiterítettem, lábai elé.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon ki volt Ő?</p>
<p style="text-align: center;">Míg én önmagam voltam.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon mikor fogadott,</p>
<p style="text-align: center;">Adott-e?</p>
<p style="text-align: center;">Mikor elvett,</p>
<p style="text-align: center;">Lelkem hová tette?</p>
<p style="text-align: center;">Szép napsütésben, fény volt-e?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy sötét.</p>
<p style="text-align: center;">Mint a felhők.</p>
<p style="text-align: center;">Furcsa idők peremén.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon volt-e szíve?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy csak szívem testébe helyezte.</p>
<p style="text-align: center;">Hogy élni tudjak, benne, helyette.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon beszél-e?</p>
<p style="text-align: center;">Vagy csak képzelem.</p>
<p style="text-align: center;">Hangom hallja-e?</p>
<p style="text-align: center;">A csend rettenti-e?</p>
<p style="text-align: center;">Van-e csend benne?</p>
<p style="text-align: center;">Csend vagyok.</p>
<p style="text-align: center;">Vajon ordít-e majd?</p>
<p style="text-align: center;">Ha benne örökre és végleg elhallgatok.</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/11082315_890818534274563_1041422864591332765_o.jpg" alt="11082315_890818534274563_1041422864591332765_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F04%2F03%2Fezernyi_508%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F04%2F03%2Fezernyi_508%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F04%2F03%2Fezernyi_508%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ezernyi"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2015/04/03/ezernyi_508#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/7337822" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/11082315_890818534274563_1041422864591332765_o.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2015/02/11/csok_szimfonia
Csók szimfónia
2015-02-11T20:49:38+01:00
2015-02-11T20:49:38+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="NaN" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/190205094&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true"></iframe></p>
<p style="text-align: center;">Csak egyszer csókolt meg.</p>
<p style="text-align: center;">De akkor örökre.</p>
<p style="text-align: center;">Abban a pillanatban a hangok más felé görbültek a kottában.</p>
<p style="text-align: center;">A dróton ülő madarak csőrükkel ütöttek új szimfóniát az Égre.</p>
<p style="text-align: center;">Pilláim mögött Fény jött a Sötétre. </p>
<p style="text-align: center;">Az éjszaka átlépte a határait. </p>
<p style="text-align: center;">A nappal dalolni kezdett.</p>
<p style="text-align: center;">A hangok beletekeredtek a fákba és a Világ összes zenéje az ágak végére ült.</p>
<p style="text-align: center;">Az Élet fekete vonalról dobta mélybe a Halált.</p>
<p style="text-align: center;">Minden létező követni kezdte a Csók szimfóniát.</p>
<p style="text-align: center;">A dallamok más felé görbültek a kottában. </p>
<p style="text-align: center;">A madarak drótból fontak glóriát az Égnek.</p>
<p style="text-align: center;">A kétség megfeszítettet. </p>
<p style="text-align: center;">Az utcára zene potyogott a felhőkből.</p>
<p style="text-align: center;">A várost betakarta.</p>
<p style="text-align: center;">Abban a pillanatban Sorsunk más felé görbült a kottában.</p>
<p style="text-align: center;">Csak egyszer csókolt meg.</p>
<p style="text-align: center;">De akkor örökre.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/10986913_868308143192269_7311598685734593848_n.jpg" alt="10986913_868308143192269_7311598685734593848_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F02%2F11%2Fcsok_szimfonia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F02%2F11%2Fcsok_szimfonia%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F02%2F11%2Fcsok_szimfonia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csók szimfónia"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2015/02/11/csok_szimfonia#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/7162759" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/10986913_868308143192269_7311598685734593848_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2015/01/19/lelekbujocska
Lélekbújócska
2015-01-19T21:55:01+01:00
2015-01-19T21:55:01+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="425" height="318" src="//www.youtube.com/embed/5_1-zwBsvjw" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></p>
<p>Igen.</p>
<p>Tényleg ott feküdtem az ágyunkban.</p>
<p>Hetekig benne az emlékek terében.</p>
<p>Égette a bőröm a sóhajok és álmok tüze.</p>
<p>Máglya, mit te raktál a bal kezeddel.</p>
<p>Kifeszítve feküdtem ott, és csak néha fordultam az oldalamra.</p>
<p>Égtem, de nem bírtam elveszni, elmúlni, csak megperzselődtem.</p>
<p>Még a szárnyam is odalett.</p>
<p>Közben néztem ahogy zuhansz, zuhanunk és hallottam minden ordítását a lelkednek mi még veled sem beszélt.</p>
<p>Úgy kavarogtunk sötét terekben, mint a pihék a föld felé, tél idején.</p>
<p>A Földet soha el nem érve.</p>
<p>A félelemből teremtett sors felkapott, messze cipelt, elengedett, kilökött, és kivetettként bolyongtunk teremtett univerzumokban, Isten nélkül.</p>
<p>Csak a zokogásodat hallottam.</p>
<p>A saját zokogásom csenddé lett.</p>
<p>Úgy ordítottál bennem, hogy a lelkem belehasadt, a fájdalmadba.</p>
<p>Néztem és láttam is ahogy sötét világokba zuhansz, én meg csak fekszem kikötve a Fényben.</p>
<p>Túlélve minden tüzet, bár azt kívántam, bárcsak belehalnék.</p>
<p>Ezerszer átkoztam meg az örök életet és könyörögtem halandóságért.</p>
<p>Csak ne kelljen lássam, zuhanunk.</p>
<p>Zuhanok én is.</p>
<p>Bár nem akarok.</p>
<p>Nem akarom ezt az átkozott örök bolyongást!</p>
<p>Hol a szálak összekeverednek és a múlandóságba kötöznek a halhatatlanság helyett.</p>
<p>Kiáltottam de nem hallottál.</p>
<p>Elbújtál.</p>
<p>Alakot változtattál, hogy ne lássalak.</p>
<p>Mégis felismertelek téren és időn át, és minden forma mögött észrevettelek.</p>
<p>Ha felhő mögé álltál, felhőt láttam.</p>
<p>Ha a Napba bújtál, képes voltam belenézni szabad szemmel, és bár könnyeztem a látásom nem veszett el.</p>
<p>Ha törött tükrök közé rejtőztél, megsérültem, de sebem azonnal begyógyult, mint a mesékben.</p>
<p>Ezerszer vágtál el minden szálat és legalább hatszor öltél meg.</p>
<p>Hiába.</p>
<p>Mert ez nem emberi játszma, hanem istenek játéka.</p>
<p>Hatalmasabb nálad és nálam. </p>
<p>Véget nem érő.</p>
<p>Halált játszó, halhatatlanság.</p>
<p>Lélekbújócska.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/10345731_10152474019949636_7002562188690032954_n.jpg" alt="10345731_10152474019949636_7002562188690032954_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F01%2F19%2Flelekbujocska%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F01%2F19%2Flelekbujocska%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2015%2F01%2F19%2Flelekbujocska%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Lélekbújócska"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2015/01/19/lelekbujocska#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/7086991" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/10345731_10152474019949636_7002562188690032954_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2014/12/29/julia_rozsai
Júlia rózsái
2014-12-29T21:40:27+01:00
2014-12-29T21:40:27+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/ErKbmO6j6MI&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/ErKbmO6j6MI&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;">-1-</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a rózsakert nem a ház előtt volt. Nem is az oldalán. Nem a fák alatt. Nem a kis kerítés mögött. Nem volt látható helyen. Nem is volt látható.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem volt piros és sárga sem. Nem lila és nem kék. Hanem mindenféle színű, mint a mélyen rejtett kövek, de színük elsőre nekik sem érzékelhető.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a kert nem is volt, mert megfoghatatlan. Rózsái könnyel és nevetéssel öntözöttek. Nem hivalkodóak, nem sivalkodóak, énekük nem hallható. Táncuk nem látható.</p>
<p style="text-align: justify;">Mert ezek Júlia rózsái.</p>
<p style="text-align: justify;">Júlia nem mutogatta őket. Csak adta. Tudta kertje soha ki nem fogy. Hisz kifogyhatatlan. Szakította ha kellet. Szirmaikra vigyázott. Tette kézbe, rejtette zsebekbe, vagy függöny mögé. Süsse a Nap. Rózsái oly erőt adtak mit kértek, mit nem tudtak szerezni az emberek, mert nem értették ilyen rózsakerteket csak nevelni lehet, vagy kapni, majd nevelni tovább, és adni. De a többség nem tudott virágot nevelni, alázattal szolgálni. A kert előtt néha megállni, beszélgetni és áldani, énekelni a virágoknak, Holdas éjszakán.</p>
<p style="text-align: justify;">A rózsák illatoztak, illattá lettek, betöltötték a hiányt és vezettek</p>
<p style="text-align: justify;">Az erő rózsája mintha piros lenne, az ihletettségé talán kék. Az önbizalom narancs, az igazság fehér, a szélén lila cirmokkal.</p>
<p style="text-align: justify;">Voltak rózsák mik képesek voltak szeretettel terelni. Erőt adtak és halkan súgtak: Erős vagy. Szerelmemmel erősítelek. Utadra teszlek. Áldalak és engedlek.</p>
<p style="text-align: justify;">Voltak melyek megnyitották a szent kapukat és átvittek abba a félelem nélküli világba, hol a hangok a színek Istenekké születnek. Ihletet adnak és súgnak: Gyere velem! Feltárom rejtett kincseid és elvezetlek Istenhez, hol a hangjait, színeit, szavait és mozdulatait a zsebedbe teheted, hogy te is tovább vezesd a lelkeket. A tökéletesség felé.</p>
<p style="text-align: justify;">Voltak rózsák amik képesek voltak összeszedni azokat a részeket, mit szétvert a gonoszság, az embertelenség, mi darabokra tépi a lelket és magára hagyja az emlékei fájdalmában, feloldozás nélkül.</p>
<p style="text-align: justify;">Voltak rózsák kik gyógyítottak és suttogtak a soha el nem vehető belső, rejtett szépségéről. Az élet csodájáról. A szeretet igaz minőségéről. Talán ezek a rózsák a legszebbek. Nem is súgnak, inkább dalolnak. Énekelnek, addig énekelnek, míg a lélek összetört darabkái újra életre nem kelnek, ezeréves fájdalom álmukból. Hogy az ember tudjon, hinni, bízni és kacagni. Ölelni. Egyszerűen csak ölelni.</p>
<p style="text-align: justify;">Júlia rózsái nem megvehetők, csak kaphatók. S ő mindig csak adta. Adta, átnyúlva a kerítésen, mi megsebezte a kezét, vagy zsebbe rejtve, vagy suttogva szívbe csalogatva, vagy ringatva, vagy ételbe keverve, vagy függöny mögé dugva, vagy zenébe komponálva, vagy nevetésbe csomagolva, vagy egy szelíd éjszakai csókba rejtve, álmodó bőrre pecsételve.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a rózsakert nem a ház előtt volt. Nem is az oldalán. Nem a fák alatt. Nem a kis kerítés mögött. Nem volt látható helyen. Nem is volt látható.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem volt piros és sárga sem. Nem lila és nem kék. Hanem mindenféle színű, mint a mélyen rejtett kövek, de színük elsőre nekik sem látható.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a kert nem is volt, mert megfoghatatlan. Rózsái könnyel és nevetéssel öntözöttek. Nem hivalkodóak, nem sivalkodóak, énekük nem hallható. Táncuk nem látható.</p>
<p style="text-align: justify;"> Ezek Júlia rózsái.</p>
<p style="text-align: center;">-2-</p>
<p style="text-align: justify;">Egy napon, mi nem olyan volt mint a többi és a rózsák Júlia lelkében éppen aludtak, történt valami. Kapott egy rózsát. Mit nem ő nevelt. A rózsa színtelen volt, de mégis színes, benne hol sötét, hol fény, csillagnak látszó apró pöttyökkel. Arra gondolt ilyet még nem látott sehol. Hisz nem is látható, nem megfogható, csak az ő számára illatozó. A rózsa suttogott. Ringatott. Becézett és ígért. Szavai édesek, s belőlük Júlia naponta öntözte kertje legszentebb virágait.</p>
<p style="text-align: justify;">Minden virágát odaadta ezért az egyért cserébe. Ezért a csodás, színtelen de mégis színes virágért, apró pöttyökkel. Mert ahányszor belenézett az Univerzumot látta, minden szépségével, a tökéletes, rezgő, mozgó, örökké élő és lélegző, lenyűgöző, semmibe futó végtelent.</p>
<p style="text-align: justify;">Olyan volt, mintha az eget képes lett volna megfogni a kezével. Szavak nélkül csodálni az apró részek szárnyalását, az önmagában is létező, mégis mindennel összefüggő, leírhatatlan és tökéletes egységét.</p>
<p style="text-align: justify;">És a rózsa csak súgott. Becézett. Ringatott. Júlia lelkéből a félelem elillant a kábító illattal, s úgy adta át magát mint a toll mit a szél felkap és visz a mindenség felé, sodródva a sors csendes éteri zenéjében könnyen ringatózva.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán nem tudni, hogy miért, de abban a tökéletes ringásban, mi távol tart minden kétséget, Júlia legszebb kincse, a rózsa mit ő kapott, mélyre szúrt, csontjáig hatolt. Hangja megkeményedett és nem becézett. A vére kiserkent ahogy hallgatta a szavait, miközben az átlátszó virág a szeme láttára vált szürkévé, és minden egyes újabb szótól, korom feketévé. A fájdalom úgy hasított belé, hogy lelke rózsái ott a láthatatlan kertben, zokogva sírni kezdtek és panaszos szavaik mondatokká keveredtek :</p>
<p style="text-align: justify;">- Adtam az erőt!- ordított az egyik</p>
<p style="text-align: justify;">- Én kinyitottam az Ég kapuját! - mondta a másik</p>
<p style="text-align: justify;">- Én szirmommal tápláltalak.</p>
<p style="text-align: justify;">- Én hitet adtam mikor neked nem volt.</p>
<p style="text-align: justify;">- Én öleltelek.</p>
<p style="text-align: justify;">- Én csak szerettelek, mikor senki sem szeretett.</p>
<p style="text-align: justify;">A hangzavar kiáradt Júlia lelkéből. Kétségbeesett rózsái, szavaikkal szorítani kezdték és a kerten végigsöpört az a fájdalom, mi után képtelenség még egy kertet újra felnevelni. Öntözni, szeretni és másoknak adni színes virágait. Csupán csak adásból a teljesség törvényének kedvéért.</p>
<p style="text-align: justify;">Júlia percekig szólni sem tudott, végignézte ahogy a rózsái a szeme láttára hullanak arra az átkozott utcaköre, abban az átkozott percben, abban az átkozott városban.</p>
<p style="text-align: justify;">Csendje utáni üvöltése, a széllel hozta mindazokat a lelkeket, kik már elfelejtették kitől is kapták virágaikat, amelyeknek a szeretete és az illata nyitotta ki számukra a kaput, önmagukhoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Akkor a csend széttört és a kert egy pillanat alatt kopárrá vált. Júlia hangja, végigsöpört a városon:</p>
<p style="text-align: justify;">- Adjátok vissza a rózsáimat! - üvöltött. Hangja egy mozdulattal tépte ki az ajándékba adott virágokat a kezekből, melyek elterülve a földön, szőnyeget fontak köré és betakarták.</p>
<p style="text-align: justify;">Halkan, egyenként szedte össze őket. A virágokat vázába tette. Nem beszélt többé hozzájuk. Minden nap csak egyszer nézett rájuk. Egy hét alatt rohadtak el. A szirmok bűzt árasztottak. A virágok szétporladtak.</p>
<p style="text-align: justify;">Az utca kövére öntötte a hamvaikat. Mert már nem volt kertje, mit megöntözhetne.</p>
<p style="text-align: center;">-3-</p>
<p style="text-align: justify;">Idők múltával Júlia kertjében a kövek alól újra cserjék kezdtek menekülni a fény felé. Isten könnye életre hívta őket. Örök tanulságot adva mindenkinek, hogy ugyan le lehet tarolni szeretetből nevelt kerteket, de megölni nem lehet. Nem lehet megölni azt mi senkié és mégis mindenkié. Mert a Mindenség kertje elpusztíthatatlan.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/ron-ben-israel-cake_1__1.jpg" alt="ron-ben-israel-cake_1__1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F29%2Fjulia_rozsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F29%2Fjulia_rozsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F29%2Fjulia_rozsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Júlia rózsái"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2014/12/29/julia_rozsai#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/7018629" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/ron-ben-israel-cake_1__1.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2014/12/23/feny_es_sotet
Fény és sötét
2014-12-23T10:15:26+01:00
2014-12-23T10:15:26+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/182839657&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true" frameborder="no" height="450" width="100%"></iframe></p>
<p></p>
<p style="text-align: justify;">Van, hogy sok nap sötétség és belső őrjöngés hozza meg a Fényt. Mikor az a tükör amibe látni akartuk magunkat összetörik. Rájövünk, hogy a tükör nem más, mint egy kalitka, amiben azt akartuk látni mit a világ hisz arról, hogy is kellene élnünk. Ez annak a világnak a hite, minek fogalma sincs a valódi boldogságról mert rendszerek foglya. Annak a világnak a hite mi meghatározza, mi a szeretet és annak, hogy kell megnyilvánulnia. Annak mi azt hiszi, hogy jár neki a normálisnak hitt élet, mert oly nagyon fél a szabadságtól, mi azt jelentené, hogy nem birtokolhat és kénytelen azt az illúziót elengedni, hogy bármit élete folyásával és más lelkekkel kapcsolatban a kezében tarthat. Semmit nem tarthatunk a kezünkben és semmi sem jár nekünk. Csak szerethetünk. <br />A három napos sötétségek bármit mutathatnak. Nehéz elfogadni azt mik valójában vagyunk, főleg ha az alkalmatlan a rendszerben való létezéshez és a külső világot dühössé teszi. A világ nem szereti azokat kik felismerik a hazugságokat, kik megértik önmagukat. És mernek máshogy szeretni és élni. Nehéz dolog ez mert félünk, mert belénk verték mi az élet, a szerelem, hogy kell megnyilvánulnia, mi a boldogság. A boldogság elsősorban belső munka, mi valójában nem függ másoktól, viszont az elnyert szabadságban mégsem magányos és a régi sérüléseink, mintáink okán nem űz el másokat, hanem fogad. Él, létezik, áramlik bárhogy, bármilyen megnyilvánulási formában, nem fél és nem hiszi, hogy útját egyedül kell járnia, mert tudja a legnagyobb szabadság az időtől és tértől független, félelmekben nem vergődő szeretet.<br /> Mi meg akarjuk határozni, hogy kéne szeretnünk, élnünk. Rendszereinkben és tanult mintáinkba bezárva azokat űzzük kiket legjobban szeretünk, s kik szeretnek, mert a szeretetet valami korlátozó akadálynak véljük és észre sem vesszük önmagunk rabjai vagyunk. Magányos rabok. Ítélkezünk, meghatározunk és kényes illúziókat alkotunk önmagunkról és másokról. Úgy, hogy egyszer sem merültünk el, törtük össze a tükreink. Azt hisszük ismerjük magunk, pedig sehol sem tartunk a szabadság felé vezető utunkban, de mégis arra hivatkozunk, Pedig csak menekülünk attól mi az egyetlen utunk lehetne, átadás és szeretet.<br /> Senki sem mondta, hogy ez könnyű lesz és könnyek nélküli. Senki sem mondta, hogy meg kéne határoznunk, azt mi meghatározhatatlan. Azt hisszük nekünk kell eldöntenünk mi az elviselhetetlen. Pedig csak egy dolog létezik mi valóban elviselhetetlen, és ez a szeretet hiánya. És ha végre, vállalt szenvedések árán nekimegyünk a világnak és kicsit előrébb jutunk, a világ dühösen fordul ellenünk, rettegve attól, hogy életformánk, szabadságunk, leleplezi a kollektív hazugságokat. És marni kezd, suttogni, nyakunkra tekeredik.<br />De van ki nem akar fűtött lakásban lakni és képeket tenni a falára és a vándorlást választja. De Őt megítélik. Van hogy valakinek a szerelem az összetartozás nem mindennapos szertartások sokasága, hanem inkább kevesebb de teljesebb szent pillanat. Megítéljük. Van kinek család és a nőiség nem egy gyermek születése és mindennapi tiszta ruha vagy terített asztal. Megítéljük. De az ítéletek ellenére van, ki nem menekül és tudja nem hagyhat el senkit és semmit, mert nem is birtokolhat. Van ki tudja Önmagát másokkal együtt is választhatja mert nem lehet a belső lényegéből semmit elvenni. Nem kell magányosan bolyongani, csak adni és kapni. Ők azok kik már összetörték a tükreik. Ők azok, kik már nem félnek az ítélettől sem. A világ mindig is ítélkezni fog, úgy, hogy fogalma sincs a valódi boldogságról, mert nincs fogalmunk sem igazi valónkról egészen addig, míg nem merünk elmerülni a sötétségben és összetörni a tükröket. Eljutni a legvégsőkig, átlépni a tanult elképzeléseinket arról, hogy kell szeretni, hogy egyedül kell lennünk mert ez egy magányos út, hol ellenségnek tekintünk mindenkit, legfőképpen azokat, kik leleplezik a sérüléseinket és úgy is szeretnek.<br />Van, hogy a sötétségbe kell elmerülni, mert csak itt lehet meglátni azt mi nekünk tökéletes, hazugság nélküli. Mentes attól a világhoz való alkalmazkodástól mi születése óta boldogtalan. Attól a kollektív illúziótól mi összetartja azt a társadalmat mi már rég elfelejtett valóban élni. Úgy igazán. Van, hogy sok nap sötétség hozza meg a Fényt. Keressétek, kutassátok! A Fény születésének ünnepén.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/2059.jpg" alt="2059.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F23%2Ffeny_es_sotet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F23%2Ffeny_es_sotet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2014%2F12%2F23%2Ffeny_es_sotet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fény és sötét"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2014/12/23/feny_es_sotet#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/7006091" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/2059.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/12/16/uvegbe_zarva_369
Fekete szív
2013-12-16T15:02:21+01:00
2013-12-16T15:02:21+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"><span>Amit Isten egybekötött, ember ne válassza szét.</span></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/AEXaNBTgNTc" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="420"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ezt a pályaudvart vízköpő szörnyek őrizték. Csak egyetlen félig kész Angyal vigyázta az érkező és induló embereket a kupola legtetején. Onnan figyelte a szörnyecskék komisz és néhol gonosz játékait amit űztek az óta, hogy a sötétségbe süppedő mester kezei mély vonalakat véstek az élettelen kövekbe. Őket használva, arcukba teremtve azokat a tulajdonságokat mit az emberi vonások igyekeznek minden körülmények között rejtve tartani a világ nyitott szeme elől. Így lett mindez a szörnyek sajátja. Látható dühe. Kínja és sorsa.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az Angyal a kupolán megfeszítve tárta szét csonka szárnyait, hátha képes felfogni és égbe söpörni a szörnyek suttogását amivel kábulatban tartották a messzi földről majdan érkezőt. Azt beszélték a szörnyeket dédelgető mester egy napon az épület jobb szárnyán dolgozott mikor is egy fehér toll hullott az orra hegyére. A toll egyik apró pihéje bekúszott az orrába és a tüsszentés ami megrázta az egész testét a mélybe taszította. A szörnyei meg csak kacagtak, még pedig úgy kacagtak, hogy a kiáltását sem hallotta senki a környéken. A testét, mikor rátaláltak színes üvegcserepek borították, átengedve magukon a nap fényét ami úgy burkolta be mint egy olcsó celofán a mennyországból. A fehér toll pedig ott ült mindennek a tetején. Bűnjelként. Még az Angyal sem tudta megmenteni. A démonjaitól. Így az épület félbemaradt, fél angyallal a tetején.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Egy ideig bedeszkázva állt a pályaudvar és senki sem tette be a lábát, elátkozott helynek tartották. A vízköpők táncoltak csak bent éjszakánként a cserepeken és a baljós sötét zene még a baglyokat is elriasztotta a környékről. De május havában történt valami. Egy fiatal építész érkezett a városba. Egy leánygyermekkel. Nagy palotákban dolgozott, templomokat és hivatalokat épített. Híre mindenhol megelőzte őt. Úgy tartották képes fényt vinni a sötétbe és színes üvegablakai olyan színeket engednek be az élettelen terekbe melyek messze űzik minden démon hamis énekét. Azon a napon kislányát kézen fogta és a tömeg csendes figyelmével kísérve belépett az alvó pályaudvarra. Az épület szörnyecskéi messziről lesték minden lépésüket. Karmaikat megélesítették, tollaikat felborzolták, torkukat köszörülték és várták a megfelelő pillanatot mikor hátulról az érkezők hátára kapaszkodhatnak. Fülükbe suttoghatják a félelmet ami aztán úgy fagyasztja meg a lelket, hogy az többé képtelen lesz nevetni és fénybe fürödni. De ekkor történt valami. A kicsi lány édesapja kezét fogva, apró lábacskáival a földön szanaszét heverő üvegcserepekre lépett amit még mindig a tragikus körülmények közt elhunyt régi építő mester megfeketedett vércseppjei díszítettek. Elengedte édesapja kezét és háromszor körbeforgott az üveghalmon. Szemét lecsukta, kezeit az ég felé emelte és halkan csak ennyit suttogott: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! <span style="font-size: 13px;">A lesben álló vízköpő szörny lelkek hirtelen fuldokolni kezdtek, csak alig tudták utolsó erejükkel elvonszolni magukat a kupola mögötti résekbe, hogy hosszú ideig ott bujkáljanak menekülve a kislány szavainak ereje elől.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Hónapokig dolgoztak az épületen. Sürgés-forgás felejtette el a várossal az átok meséjét a pályaudvarról. A szörnyek továbbra is a kupola tetején csücsültek de szemükből kikopott az a rémisztgető fény, és a véres üvegcserepeket rég összesöpörték. Színes ablakok kerültek a falakra melyek minden napszakban más és más képeket festettek a vágányokra, éjszaka pedig még élesebbé tették a csillagok ragyogását. Az új mester kicsi lánya nevetve futkározott az épületben mindig találva valakit ki mesélt neki, az élet dolgairól. Szeretett kérdezni és olyankor olyan nagyra nyitotta gesztenye szemét, hogy belefért az egész Világ és minden Univerzum. Viszont azt nem szerette ha őt kérdezték, olyankor egy pillanatra megremegett, szemét lecsukta és valami egészen különös kifejezéssel az arcán hátat fordított és a vágányok közé ült, kibámulva az innen apró lyukaknak látszó réseken a pályaudvaron túli világba. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Karácsony előtt pár héttel a belső és külső munkák nagy része a végéhez ért. Már csak az apja dolgozott a kupolán, nagy titokban, egyedül. A pályaudvar lassan megtelt élettel. Gesztenye és cukorka árusok érkeztek. Jegyárus hölgyikék bodorított hajukat túrták a fülke üvegében és mindenki az szerelvények érkeztére készült. A város lakói megtervezték útjaikat rég nem látott családtagokhoz és messze élő szerelmekhez, vagy csak úgy éppen az ismeretlen felé, mely oly izgalmat okozott, hogy lassan mindenki erről beszélt. A kicsi lány naphosszat csak figyelte a nyüzsgést, beszívta a sült gesztenye illatát és beleolvasott az emberek titkos történeteibe. Azokba a történetekbe amelyeket csak egy pillantás, vagy egy óvatlan mozdulat képes elárulni, mert szavakkal el nem mondható. Látott szerelemnek hitt ürességet, boldogtalanságnak hitt boldogságot, csúnyaságban szépséget, és igaznak hitt szavakban kihallotta a hazugság tökéletesen kivehető hangsúlyát, mit a tiszta szívűek úgy kapnak el mint egy kábult pillangót a nyári hőségben. Így teltek napjai míg édesapja a kupola fő ékességén dolgozott. A szörnyecskék csak néha bújtak elő ha egy-egy emberi szívben sötétséget éreztek a szeretet helyett és gyorsan lelkükbe mászva szétszakították belül a szeretet utolsó szálait is. A kicsi lány ilyenkor mindig háromszor körbeforgott és halkan csak ennyit suttogott: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! A démonok ettől annyira megrémültek minden egyes alkalommal, hogy mielőtt pusztító munkájukat végleg befejezhették volna visszakényszerültek erejüket vesztve a szobraik börtönébe.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><object height="339" width="420"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/zAb564oDIM0&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/zAb564oDIM0&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="339" width="420"></embed></object></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Mary félve lépett oda az egyik fülkéhez, hol egy szőke nő fürtjeit igazgatta az üvegben, láthatólag borzasztóan elégedett volt a tükörképével. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">- Megmondaná kérem, hogy hány órakor érkezik a szerelvény?- kérdezte Mary, szinte csak besuttogva a fülke ablakán nehogy hangjával ébressze karján alvó gyermekét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">- 14:44! - üvöltött a szőke és a gyermek összerezzent hangja erejétől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">- Köszönöm!- válaszolta a lány és tenyerét a megriadt gyermek mellkasára tette, halkan csak ennyit suttogva: Szeretlek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az építőmester kicsi lánya éppen ekkor szaladt le a kupolából édesapjától, ki késésben volt nagy műve egy óriási angyal szobor befejezéséve, ezért türelmetlenül válaszolgatott kislánya kérdéseire. Mikor a lépcsőtől jobbra kifordult a pályaudvar várótermébe szeme összeakadt Maryvel majd egymásra is mosolygott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">- Gyere ülj ide mellém!- mondta a kislánynak és az szó nélkül oda telepedett a még festék illatú zöld padra. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">- Hol vannak a szüleid?- kérdezte de a kislány arcán kiült az a bizonyos arckifejezés mint minden kérdéskor amit feltettek neki. Mary rögtön megérezte, az érzést sajátjaként élte, ezért bátorítólag puhán megsimogatta a kézfejét és többet nem kérdezett. Csak mesélt és közben olyan boldogan és reményteljesen nevetgélt, hogy a váróterem egészen felmelegedett a hangjától.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Mesélt egy szerelemről, mi egy virágos réten kezdődött, nyáron amikor a Nap aranyra festette a búzamezőket és fonnyasztotta a pipacsokat. Mesélt egy olyan szerelemről, mely kérdések és kétségek nélkül ragadta el, és a férfiról kinél szebbet, nemesebbet nem hordott még föld a hátán. Egy férfiról, kinek csókja meggy és haja pont mint a búzamezők a forró nyarakon. Mesélt örök esküről Isten előtt mit a szabadban mondtak ki, hogy még a madarak is hírét vihessék egy örök szerelemnek melyet soha sem képes elveszíteni a szívük. Mesélt a csodáról, hogy bújt szerelmük gyümölcse be az ő testébe és, hogy nevelgették a legnagyobb szeretetben kilenc hónapig az apró magocskát, gyermekké. Szívben és lélekben is közös kincsükké, óva egymást és őt is a világ zajától és az életünkbe újra és újra felbukkanó kísértésektől, melyek még a tiszta szívbe is észrevétlen lopóznak be ha nem vigyázunk. Mesélt róla, hogy milyen nehéz volt az elválás mikor a férjének máshol kellett munkát vállalnia mert a városban nem akadt számára. Mesélt a levelekről, mit minden nap váltottak és az édes várakozásról, melynek gondolata úgy töltötte el mint a legszebb zene mit valaha is hallott. És mesélt arról, hogy most őt várja epedve, gyermekével a karján mert egy éve már, hogy elment és az utolsó hónapokban olyan sok munkát kapott a férfi, hogy a levelek is egyre ritkábban jöttek. De ő nem haragszik, tudja nagyon elfoglalt. </span></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/qSnPq0XT7_k&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/qSnPq0XT7_k&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Hirtelen nagy nyüzsgés támadt, az emberek kisiettek a váróteremből és a vágányok felé igyekeztek. Az arcukon öröm, még akkor is ha bánat járta át, akár évekig. Az az öröm ami csak hosszú idő után képes feledtetni a múlt emlékeit és újra reménnyel öntözni a várakozást. Szoknyák lebbentek, kalapok szálltak, mosolyok és sóhajok cikáztak a villanó szemek csillagai között. Mary is felállt. Ruhája gyűrődéseit lesimította és nevető csókot nyomott gyermeke arcára. A kislány arcát megérintette és tenyere nyoma kipirította az arcocskát. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A kislány arca pírját kezébe fogva lassan sétált a tömegben. Háromszor körbefordult és csak ennyit suttogott: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az építőmester a kupolán utolsókat faragott az óriási, szárnyát kitáró Angyal alakján.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A vonat feltűnt a távoli, külső világ réséből és fényesen pöfögött a pályaudvar szívébe. A várakozó tömeg száját tátva figyelt, a lélegzet beszorult a kabátok alá. Ahogy a vonat megállt az első fülke ajtó kinyílt és a peronra léptek az érkező emberek, az évek, hetek, napok óta testben tartott érzelmek elborították a pályaudvart és színes villámok cikáztak körbe és körbe, megvadulva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A harmadik fülke ajtaján egy magas búzaszín hajú, fiatal férfi lépett ki. Hátát egyenesre nyújtotta és fess öltönye felső gombját begombolta, cipője fénye megvilágította az arcát. Kezét kinyújtotta és egy fekete csipkekesztyű simult a tenyerébe. A nő magas volt és szép. Úgy lépett le mintha színpadra lépne és még nem létező szépségét is képes volt elhitetni a közönségével. A férfi lesegítette a vonatról és a nő úgy karolt belé, hogy rá sem nézet. Csak közönségét figyelte fél szemmel a kalapja alól. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Mary messziről figyelte a férfit és a kép hol a nő is ott csúfoskodott homályossá vált a szemében. Észre sem vette oly annyira nem volt helye a gondolataiban, hogy a valóság láthatatlanná vált a számára. Gyermekével a karján szinte repült a férfi felé. Nevetett és sírt egyszerre. A gyermek kicsi lábával kalimpált a karjaiban, anya lépteinek ritmusára. Ahogy odaért a férfihoz maga elé emelte a gyermeket és mosolya egy pillanat alatt mesélt el mindent a szerelméről és a várakozásról. Bőrén érezte a férfi ölelését és úgy tárta ki lelkét, hogy beléphessen minden elmulasztott érintés és gondolat, könnyedén mint ahogy a nyári szellő fújja át a nyári réteket, enyhülést adva a virágoknak. De a férfi testével a saját színpadán tetszelgő nő felé fordult. Kitérve a felé áradó érzelmek elől. Mikor Mary odaért és belépett abba a térbe mi az övé, mit esküvel zártak el mindenki más elől, hittel, és kételynélküliséggel, a színésznő arcán hideg csodálkozás ült ki és olyan jeges felsőbbrendűség mi megfagyasztotta az egész pillanatot. Egyetlen jégbe vésett képpé, itt a pályaudvaron.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 13px;">Az építőmester kicsi lánya messziről nézte a történetet. Látta amint a színésznő erősen artikulálva azt kérdezi a férfitől: - Ez meg ki?</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 13px;"> A férfi hideg arccal ennyit válaszolt: -Senki.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 13px;"> A kicsi lány mindkét öklét összeszorította és résnyire zárt szemeivel ilyen messziről is kivette, hogy a férfi szíve dobbanása hirtelen lassulni kezdett, és fekete szín szivárgott belőle mely átütötte az ingét. A kislány nem forgott, nem pörgött, csak bámulta a fekete szívet amely a kőre engedett minden emléket az aranyló búzamezőkről, szabadban tett esküről Isten előtt. Kilenc hónap szeretetvárásról. Családról és szerelemről. Mary megkövülten állt a fekete tócsában, szoknyája széle belelógott a pacába. </span><span style="font-size: 13px;">A vízköpő démonok nagyot nyújtóztak a szobraik belsejében és a szobor tátott száján keresztül úgy libbentek ki mint a szellemek. Reppenésük hangja éles zajjá lett mi elnyomta a pályaudvar örömhangjait. Megvadultan cikáztak az emberek között. Végül elindultak a legsötétebb történet felé és a fekete szív lüktetésének minden erejét magukba szívták. Egy ideig még tivornyáztak a szép emlékek fekete nedvében, majd mikor a férfi térdre rogyott felkacagtak. A férfi keze elengedte a csipkekesztyűs kezet, miután ránézett Maryre és a gyermekre. Arccal saját fekete szíve tócsájába esett, mit ő maga tett feketévé a saját kísértései miatt. Mary a férfi mellé térdelt. A gyermek hangosan sírni kezdett, zokogása megrepesztette az egyik színes üvegablakot és a cserepek a tócsába hullottak megszínezve a sötétség történetét.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az építőmester utolsót ütött szerszámával az Angyalszobor szárnyán. A kicsi lánya háromszor körbefordult. Ez után a történet után mindig már messziről meglátta a fekete szívűeket. Minden nap kijárt iskola után a pályaudvarra és ha észrevette, hogy a sötétség hogy akar elborítani szépnek született történeteket csak ennyit suttogott: Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A vízköpő démonok miután a kupola Angyala végleg kitárta karját a pályaudvar díszeként, csak néha próbálkoztak kiszabadulni a szobraikból. De soha többé nem sikerült nekik. Túl sok volt a fény, ami az után a nap után, természetszerűleg borult a pályaudvarra mert örökre megváltoztatott valamit az emberek lelkében kik részesei lehettek a fekete szívű férfi és Mary történetének. Sokáig mesélték szeretteiknek a pályaudvaron, Karácsony estéje előtt történteket . Soha nem felejtették el.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/252259_427629370593484_1864335186_n.jpg" alt="252259_427629370593484_1864335186_n.jpg" class="imgnotext" /><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F12%2F16%2Fuvegbe_zarva_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F12%2F16%2Fuvegbe_zarva_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F12%2F16%2Fuvegbe_zarva_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fekete szív"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/12/16/uvegbe_zarva_369#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5605188" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/252259_427629370593484_1864335186_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/22/a_no_843
A Nő
2013-11-22T11:48:56+01:00
2013-11-22T11:48:56+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="425" height="239" src="//www.youtube.com/embed/GgysN-gFO4U?list=PLfa7xUNRUpMr-7NM-wqUZnEIPHWk6ihPa" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></p>
<p style="text-align: center;">A nő báb, ágak végén csüngő.</p>
<p style="text-align: center;">Aztán lepke, színes vagy rejtőzködő.</p>
<p style="text-align: center;">Reppen és leszáll.</p>
<p style="text-align: center;">Szárnyát ha kéz fogta, maga gyógyítja, és nem veszi vissza az ujjakon hagyott múlt porokat.</p>
<p style="text-align: center;">Nyomokat hagy, mert hisz.</p>
<p style="text-align: center;">Változtat a távolból és csukott szemmel figyel minden változást, mit lényével hozott.</p>
<p style="text-align: center;">Adott.</p>
<p style="text-align: center;">Fájdalmat okoz és nevetést.</p>
<p style="text-align: center;"> A jó és a rossz, kőrforgás mi visz.</p>
<p style="text-align: center;">Sors fele repít. </p>
<p style="text-align: center;">Adás és kapás.</p>
<p style="text-align: center;">Elengedés és átadás.</p>
<p style="text-align: center;">Hiszi, hogy bábból lepke lehet minden lény, sírva is kivár és csak a végén mosolyog.</p>
<p style="text-align: center;">Az öröm könny tócsájába belelép.</p>
<p style="text-align: center;">Sáros cipőt is dédelget.</p>
<p style="text-align: center;">Öleléssel.</p>
<p style="text-align: center;">A nő elveszik, de nem hagy veszni.</p>
<p style="text-align: center;">Ha kézzel nem emelhet, emel lélekkel.</p>
<p style="text-align: center;">El nem fárad, saját tévedései zokogásában sem és zsebkendőkbe suttogja, ordítja tapasztalatait.</p>
<p style="text-align: center;">Majd mindent kimos, napra tereget. </p>
<p style="text-align: center;">Mások koszos, földre dobott lélekruháját , szívvel szappanozza.</p>
<p style="text-align: center;">Néha pedig dühvel.</p>
<p style="text-align: center;">Éles hangja végül megpihen és visszahívja kemény szavait, a dombok közül. </p>
<p style="text-align: center;">A Nő gyermek és játszik anyát és utcalányt.</p>
<p style="text-align: center;">Játszik sárkányt és végül magát menti meg, hercegnőként.</p>
<p style="text-align: center;">Királyra vár de koldust is szeret.</p>
<p style="text-align: center;">Elvár, követel is ha hiány marja, félelem eszi.</p>
<p style="text-align: center;">Majd egy igazi félelmek nélküli napon, hol a Nap úgy kel és nyugszik mi az a valós természete, egy érzésért minden ékszer csillogást, dobozba tesz.</p>
<p style="text-align: center;">Ha nem.</p>
<p style="text-align: center;">Minden elveszett.</p>
<p style="text-align: center;"><span>Tudja, hogy egy férfinak nem lehet könnyű egy igazi nővel. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Egy olyan nővel aki az iránta érzett szerelem mágiája által valóságos, csodás képességű Istennővé válik.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span> Csukott szemmel érzi meg a férfi minden egyenes vagy ballépését. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span>A gondola</span><span class="text_exposed_show">ti vagy fizikai valóságukban is megjelenő kísértéseket megismeri.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Egyetlen sóhajból.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Pillantásból.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Furcsa mozdulatból.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Hangból, érzetből, álomból. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Az érzékszervei átlépik a saját határaikat , a szaglás, a tapintás, a láthatatlan meglátása, megérzése, a ki nem mondott rejtett vágyak meghallása szuper, mágikus képességé alakul. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Lát.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show"> Érez. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Véd. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Mindent tud. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show"> Mágussá alakítja a szerelem alkímiája.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Védelmet vár.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Szent szövegben kutat.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Szent szövetséget keres.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show"> A férfi új otthonra leljen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Benne.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Egy érzést hajszol, hogy neki magának se kelljen tovább mennie.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Úttalan, utakon.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Hogy követni tudjon és hagyják követni.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Mert ha nincs helye,</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">hibázik, téved, arca szíve fájdalmában torzul, feketévé.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Ha otthonát, világát és terét fenyegeti a félig érzett érzések kegyetlen démona.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">De mégis.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Küzd, harcol, majd végül fejet hajt.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Minden tudását elveszi magától, ha kell és újra felneveli, önmagát.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px;"> Színesebb pillangóvá.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">S mikor elrepül végleg a Földtől az Ég felé, </span><span style="font-size: 13px;">nevén szólítja minden csillag.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Mert minden egyes lényt,</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">mindig,</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">elveszíthetetlenül,</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">ott hordott a sejtjeiben.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Érzett.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Öntözött.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Felnevelt.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Sokszor láthatatlanul...</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Isten előtt végül szól:</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">"Sorsom voltál, sorsom kincsei vagytok mindannyian.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Hálás vagyok. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Nő lettem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Nő vagyok.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Éltem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Szenvedtem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Küzdöttem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Szerettem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Még magammal is.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show">Mindezért."</span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1383321_640674995955586_835892997_n.jpg" alt="1383321_640674995955586_835892997_n.jpg" class="imgnotext" /><br /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="text_exposed_show"> </span></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F22%2Fa_no_843%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F22%2Fa_no_843%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F22%2Fa_no_843%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Nő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/22/a_no_843#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5648986" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1383321_640674995955586_835892997_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/15/van_masik_917
Van másik?
2013-11-15T19:27:05+01:00
2013-11-15T19:27:05+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="NaN" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/3467744"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">Olyan könnyen kidobunk bármit. Nem tudom, hogy mindig így volt-e? De most így van. Én sem vagyok kivétel ez alól. Sajnos. Bár egyre jobban átérzem ennek a jelentőségét és van olyan területe az életemnek, ahol már kincsként tudom őrizni az igazi értékeket. Védeni. </p>
<p style="text-align: justify;">Olyan könnyen kidobjuk mi kényelmetlenné vált. Vagy miről azt gondoljuk, hogy elromlott. A legtöbbször fel sem merül annak a valós lehetősége, hogy nekiálljunk megjavítani. Pedig a miénk volt, ismerjük minden ízében. Ismerjük addig míg "el nem romlott". Addig míg nem okozott nehézségeket. Azt hittük kincs, aztán egyszer csak szemétté válik. De ki tehet erről? Miért romlott el? Csak úgy elromlott? Vagy talán nem törődtünk vele úgy igazán és széthullott? Vagy csak el kellett romlania, szükségszerűen, hogy lehetőséget adjon arra, hogy észhez térjünk és végre összefogjunk, hogy együtt csináljuk, hogy kijavítsuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Igen. Az emberi kapcsolatokról beszélek. Igen a szerelemről is. Igen! Rólunk. Mindannyiunkról. Azt látom, hogy a kidobás életünk részévé vált. Azt látom, hogy a "van másik!" kecsegtető démona olyan természetessé vált mint a levegővétel. Azt látom, hogy én magam is ezt tettem. Nagyon sokáig. Ahelyett, hogy küzdöttem volna az emberi kapcsolataimért, befurakodott az elmémbe a "majd mással, simán, újrakezdem, és minden szép lesz és mámorító, mert - van másik!". </p>
<p style="text-align: justify;">De most valami mélyen megérintett és életemben először a lelkem minden részével érzem és látom, hogy mekkora tévedés mindez. Hogy milyen kiszámíthatóak vagyunk, hogy milyen könnyen feladjuk és kidobjuk mindazt, miről azt hisszük nem működik. Nagyon érdekes kérdés, hogy miért hisszük mindezt? Nagyon érdekes megérteni, hogy mivel azt hisszük, hogy megjavíthatatlan ez valójában nem is a másikról hanem rólunk szól. A mi hitünk. </p>
<p style="text-align: justify;">Mi lenne ha nekiállnánk megjavítani? Tudom, hogy ez nagyon munkás dolog. Részekre kell bontani és átlépni az összes vélt határunkat. Mielőtt kidobnánk, részekre szedni önmagunkat és felfedezni a saját gyengeségeinket, a saját elméleteinket, a saját mintáinkat. Majd kiborítani egy asztalra. Arra jövök rá szép lassan, hogy ha ezekre a részeimre nézek, a másiknak a legtöbb esetben köze sincs ahhoz, hogy én el akarom veszíteni magamban. Csak hozzám van köze. Mert félek, mert azt hiszem majd a "van másikban minden szép lesz és rózsaszín". De nem lesz az. Ugyan azt a kört fogom futni és mindaddig ugyan azokkal fogom vádolni a másikat amitől én félek, ami az én személyiségem hibája, amit én hoztam ki a másikból, mert így könnyebb volt. Addig fogom gyötörni a saját helyre nem tett dolgaimmal, míg szét nem vágom őt darabjaira. Akkor ő elromlik és én bizonyosságot kapok a nem működik elméletemre. Ezt játszhatjuk akár életünk végéig. </p>
<p style="text-align: justify;">De én ma már, mindennel a hátam mögött nem akarok majd ott fent állni vigyázzban, mikor eljön az elszámolásom ideje, a kezemet tördelve, és válaszolgatni arra a kérdésre, hogy miért nem tartottál ki? Arra a kérdésre, hogy ha egyszer szerelem volt, ezer csodás és könnyes pillanattal, akkor, hogy hihettem abban, hogy "van másik!"!?</p>
<p style="text-align: justify;">Van amiből nincs másik. Nincs még egy pillanat. És nincs még egy abból a fantasztikus, rengeteg nehézséget sem nélkülöző útból mi egymáshoz vezet. Mi emberek olyan mániás módon ragaszkodunk a harmóniához, hogy elfelejtettünk hálát adni a nehézségekért. Nem is akarjuk a nehézségeket, hisz mindenhol azt szajkózzák nekünk, hogy legyen békés és minden nehézséget nélkülöző és tökéletesen működő. Lassú halál. Ha nem ilyen akkor dobd ki! Azt hiszem nem akarjuk tudomásul venni, hogy ez itt nem egy nyaraló bolygó. Hanem lehetőség. Tanítás. Igen! Vérrel, könnyel, hazugsággal, csalással, veszteségekkel. Tudom, hogy rendkívül nehéz elfogadni mindezt és nem tovább szaladni. Tudom, hogy ez a bolygó az emberi kapcsolatok csodálatos tárháza amik egyáltalán nem egyszerűek, hisz a legnehezebb a másik szemében meglátni magunkat. Sokszor oly élesen szembesülünk önmagunk és a másik sötétségével, hogy kirohannánk a világból! El a másiktól! Máshoz! De hová szaladunk magunk elől? Hová?</p>
<p style="text-align: justify;">Nincs hová rohannunk. </p>
<p style="text-align: justify;">Eszünkbe fognak jutni azok a csodás pillanatok amik megmutatták, hogy esélyt kéne adnunk a romokon való újjáépítésre. Mert volt egyszer egy közös "házunk" ahol bár kiabálás és nevetés is egyaránt lakó volt. Otthon volt. A lelkeink otthona. A rom amin most ülünk, pedig a mi művünk. <span>Szétválasztottuk az egyet. M<span>indabból mi kincsünk volt szemetet csináltunk. Ellenséggé maszkíroztuk a másikat. Már semmit sem fogadtunk be oly annyira el voltunk foglalva a saját elméleteinkkel. A másikról és a kapcsolatok " elviselhetetlen könnyűségének" hitéről. És észre sem vettük, hogy nem csak a szépségen keresztül vezet út önmagunkhoz és egymáshoz. A lehetőségen át vezet amit egymásnak adunk, még akkor is ha én vagy ő elmerülünk időnként a legsötétebb mocsárban, hogy végül eljussunk egy olyan emberi kapcsolathoz, ami nem csak a szeretet eljátszása. Hanem megélése, mert már önmagunkat is szeretjük, hisz minden arcunkat megismertük és elfogadtuk, kijavítottuk és nem kidobtuk.</span><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Minden romon</span> nőnek új és színes virágok, minden háború után virágba borulnak a rétek. Ha megszelídítettük a belső viharainkat. Melyek új szellők csábítását hozták, hogy elhajózzunk egy újabb viharba, örökre körbe-körbe forogva, ugyanazokat a hibákat elkövetve. Igazi társ nélkül. Lélekben egyedül. </p>
<p style="text-align: justify;">Van miből nincs másik. Nincs még egy pillanat. Érzés. Nincs még egy ölelés. Pótolhatatlan.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/BROWNIE.jpg" alt="BROWNIE.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Fvan_masik_917%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Fvan_masik_917%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Fvan_masik_917%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Van másik?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/15/van_masik_917#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5635897" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/BROWNIE.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/13/uj_807
Új
2013-11-13T10:20:07+01:00
2013-11-13T10:20:07+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="NaN" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/117023585"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Hallom, hogy reccsen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Látom, hogy koppan.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Levelek hullnak a novemberi kőre.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">A hó még nem esik.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Csak felhők szenvednek a terhek alatt.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Melegből jössz, de hideg van.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Szívedben kagylók suttogják a múltat.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Csábítóan vonaglanak a sellők.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Daluktól el ne vessz!</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Hallom, hogy reccsen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Hallom, hogy koppan.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Selyembe zárt ruha veszi magára a reményt a szekrényben.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Színei átfestik a maszatos képeket.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Cigarettára gyújtok.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Meggyújtom a saját tüzem.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Nem vihet el minket a tél.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">A felhők még csak szenvednek a hó terhe alatt.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;">Nem takarták be a kertem leveleit.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: 'times new roman', times;"> Hamarosan eltűnik minden.<span style="font-size: 13px;"> </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">A novemberben földön fetrengő rossz szavak is betakaróznak. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Egy jobb jövővel indulnak.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">A föld alá.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Gyökerek közé.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;"> A hó még nem esik.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;"> De lassan szállingózni kezd. </span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">A lila virágok szirmai,</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Végleg összezárják a múltat.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Hallom, hogy reccsen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Látom, hogy koppan.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Cserepek hullanak a novemberi kertben.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px; font-family: 'times new roman', times;">Ma még a hó is esni kezd.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1465306_646510572038695_610998234_n.jpg" alt="1465306_646510572038695_610998234_n.jpg" class="imgnotext" /><br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F13%2Fuj_807%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F13%2Fuj_807%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F13%2Fuj_807%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Új"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/13/uj_807#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5630340" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1465306_646510572038695_610998234_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/10/szabad_319
Szabad
2013-11-10T20:24:33+01:00
2013-11-10T20:24:33+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/168978282&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true" frameborder="no" height="NaN" width="100%"></iframe></p>
<p>Nem tudom mi az, az igazi szabadság.</p>
<p>Talán csak a szél, csak a tündöklő fény a vizek felszínén.</p>
<p>Talán a gondolatnélküliség.</p>
<p>Szeretve lenni és szeretni.</p>
<p>Szabadon.</p>
<p>De nem tudom mi az igazi szabadság.</p>
<p>Zárva tart a mindennapok téves megélése és az álmodozás az igazságról.</p>
<p>Szabadságról.</p>
<p>Egy rendszer foglyaként amiben körbe és körbe forgok mint a napok és az évek.</p>
<p>Szeretnék kényszer nélküli szerelmet.</p>
<p>Kényszerek nélkül tudni mi az a szeretet.</p>
<p>A saját kényszereim, viszonyításaim, a tanult mintáimon túli egyesülést akarom élni.</p>
<p>Szeretném hallani milyen szerelmem nevetése, ha nem karcolja hangja tiszta csengését a bizonytalanság, önmagában.</p>
<p>Szeretnék ölelni úgy mint ahogy soha sem tanultam, és kapni ölelést úgy, hogy azt még úgy soha sem adták. </p>
<p>Senkinek.</p>
<p>Szeretnék csak lenni a csendben, abban a csendben amit belülről nem feszít az ordítás.</p>
<p>Félelem kiáltás a következő napnak.</p>
<p><span style="font-size: 13px;"> Csak menni az úton azzal kinek helye kétség nélküli mellettem és ki mellett helyem kétség nélküli.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;"> De nem tudjuk mi az igazi szabadság.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;"> Napok, rendszerek, világhoz való alkalmazkodás, félelmek és tisztátalan látás takarja el a boldogságunkat.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;"> Valamilyennek kényszerülünk lenni.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;"><span>Különben kitaszíttattunk. </span></span></p>
<p><span style="font-size: 13px;">Mi teremtettük, tanítottuk ezt.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;">Egymásnak.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;">Adtuk és kaptuk.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;">Védelemnek hittük.</span></p>
<p><span style="font-size: 13px;">Börtönünk lett.</span></p>
<p>Igazi szabadságra vágyom.</p>
<p>Nem akarok félni többé.</p>
<p>Csak nevetni és szeretni.</p>
<p>Már látom, hogy ez az egész álszent élet nem hoz boldogságot.</p>
<p>Csak a szél, csak a Nap és a fény mi csillog a vizek felszínén.</p>
<p>Egyszerűségre vágyom.</p>
<p>Nem magyarázatra.</p>
<p>Nem okra és okozatra.</p>
<p>Csak a társamra.</p>
<p>Már túlmentünk mindenen.</p>
<p>Nem kell beszélnünk. </p>
<p>Nem tudom még mi az igazi szabadság.</p>
<p>De szeretném megtudni és élni.</p>
<p>Veletek.</p>
<p>Hiszem, hogy létezik.</p>
<p>Hiszem, hogy pont akkor mikor már látunk.</p>
<p>Tisztán.</p>
<p>Hiába ettük meg egymást.</p>
<p>Evett meg minket mindaz,</p>
<p>mi elkerülhetetlen volt.</p>
<p>Sorsunkba írt,</p>
<p>hogy elindulhassunk</p>
<p>a szabadság felé.</p>
<p>Hol nem kell semmilyennek lennünk.</p>
<p>Csak áldani az életet,</p>
<p>Szabadon.</p>
<p><span style="font-size: 13px;"> <img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/560281_471579759531778_1204416703_n.jpg" alt="560281_471579759531778_1204416703_n.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p><span style="font-size: 13px;"> Fotó by Altnöder Emese</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F10%2Fszabad_319%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F10%2Fszabad_319%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F10%2Fszabad_319%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szabad"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/10/szabad_319#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5623580" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/560281_471579759531778_1204416703_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/07/osszekot_szetvalaszt
Összeköt, szétválaszt
2013-11-07T15:18:04+01:00
2013-11-07T15:18:04+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p><span> </span></p>
<p style="text-align: center;">"Mit nevetsz? A<strong> mese</strong> rólad szól, csak a név más."</p>
<p style="text-align: center;">Horatius</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><object width="420" height="339"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/kLgws0s3GW8&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/kLgws0s3GW8&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="420" height="339"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Valamikor. Valahol Európában.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A toll kiesett a kezéből ahogy a súlyos vaskapu becsapódott. A hang hozhatott volna örömet ami a mosolytól indul majd lefut a lábakba a lábak pedig a padlót csak nyomokban érintve viszik az ölelésbe. A hosszú hiány feloldásába, örömébe. De ez a hang csak egy jeges fuvallatot hozott, dermedtséget, hideg kezeket. A könyv lapjait sietve fújta, hogy a tinta ne változtassa meg a történeteit. Foltosra. Beszélt is hozzá a fogai között sziszegve, kérlelve, kétségbe esetten. A tintába foglalt betűk végül csak felnevettek és a félelem sietve csapta össze a díszes fedelet. Elkenve a történeteket. A padló harmadik deszkáját megemelte a résbe csúsztatta, sietve ráállt, haját hátradobta, és sírásba forduló mosolyt hívott az arcára. Ajtó nyílt, szem villant és kutatott a jelekben. Betért minden fal repedésbe, süppedésbe a vetetlen ágy színes mintái közé. Olyan szemérmetlenül forgatta ki világának összes rejtekét, hogy a titkai vigyázzban álltak, megszégyenülve, bűntelenül is bűnösként az Apja előtt.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Hol van?- kérdezte</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-Nem tudom miről beszél. - felelte a lány</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Hol van?- ordította és ordítása meglökte a lányt aki megingott a düh szelétől. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Egyensúlyát elveszítette és a harmadik deszka jobbról megbillent. Nyikordulva fedett fel mindent az áruló.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A toll az asztalon egy kék tintakönnycseppet ejtett majd belezokogott a fa asztal öreg ereibe. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A apa rácsapott a tétova mozdulatra és arrébb söpörte a lányt. Az összekuporodva, kezeit arca elé emelve, ruhája rejtekébe bújva várt, tudta, hogy mi következik. Az férfi csizmája sarkát a padlóba vájta és egyetlen mozdulattal roppantotta szét a fadarabot. A könyv tágra nyílt szemekkel pislogott és a rémülettől azonnal felfedte titkait.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Megmondtam, hogy nem írhatsz! Megmondtam, hogy a pokolra jutsz! Megmondtam, hogy nem hozhatsz szégyenbe. Te!- és csak ordított. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Annyira hangosan, hogy a lány már képtelen volt befogadni ezért minden szó hangtalanná vált az elutasítástól. A szívében. Az apja felrántotta a ruhahalomból a karját megragadta vonszolta maga után és Ő egyenként búcsúzott minden lépcsőfoktól . </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Az udvaron összesereglettek az emberek. Kezüket a szájuk elé tapasztották és csukott vagy nyitott szemük mögött könny ült ami befelé indult, mert félt megmutatni az igazságot. A kegyetlen düh sötétségét. Az apa a lányt a hajánál fogva egészen a pajta ajtajáig húzta, át az udvaron. Jobb kezét a magasba emelte és a farönkről felkapott vasszöget a tenyere közepébe illesztette. Egyetlen mozdulattal átütötte a csontokon és az ereken a lányt az istálló erős fa ajtajához szögezve. Fél Jézusként.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Megmondtam, hogy nem írsz többé! Hát most nem írsz többé! Soha többé- ezt már halkan mondta már nem volt szükség a düh erejére. </span></span><span style="font-size: 13px;">Az tenyérbe vert szögként egyenesen nézett a világra, véresen. A lány ujján csillogó gyűrű belehuppant az udvar porába, majd eltűnt. A föld nyelte el.</span></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="NaN" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/163943688&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 13px;"> </span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Az este finoman közelített a város felé. Szürke ruhája szélét újra és újra lerázva, maga mögött hagyva a Nap arany porát. Az emberek hátrafelé indultak és becsukták otthonaik ajtaját. A függönyöket behúzták. Az álom ezen az éjszakán elkerült minden portát hisz annyira szorították egymást ágyaikban, hogy nem fért közéjük, ezért messze szaladt. Vértelen városok felé.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Julia térdre rogyott csak jobb kezét tartotta felfelé az Ég felé és a tenyerébe szúrt szög áthasította a Holdat, megfelezve a fényt mi az arcára vetült.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-A fájdalom megszokássá válik és átemel a semmibe. Ahol minden tökéletes. Kétség nélküli. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> Ezen gondolkodott és cseppenként engedett újabb és újabb gondolatokat piros színben pompázva, amelyek végigfolytak a testén a szög hideg szélén átcsúszva. Egyre lassabban.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-Van hogy tintával írunk, van hogy vérrel. De ez lényegében ugyanaz.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> Ahogy ezt kimondta szavak, színek, formák és ízek gyűltek köré egészen közel telepedtek le hozzá. Némelyikük ruhájának a széle sáros lett és vértől édes illatú.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A szavak lassan bugyogtak. A házakban ébren fetrengők széthúzták a függönyök és résnyire nyitottak minden ablakot. A fák ágaikra ültették a szelet, a bogarak félretettek minden munkát és az éjszaka összes zaja egyszerre hallgatott el, megadva minden tiszteletet egy olyan mesének ami minden létező életében csak egyszer hallható. Egyszer hallható a szívvel, melynek dobogása átveszi a történet minden ütemét, hogy örökre beivódva a lélek rejtett zugaiba legyen honnan erőt meríteni a nehéz időkben. A mesék örökre velünk maradnak és elszámoltatják, felfedik a saját történeteink akár akarjuk akár nem. A szív dobbanása mindig erősebb lesz az elménk által játszott hangoknál. Az elme és a félelem soha sem győzheti le az igaz szóval íródott történeteket. Mert hát akkor mi maradna nekünk?</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><object width="420" height="339"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/AEXaNBTgNTc&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/AEXaNBTgNTc&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="420" height="339"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Julia fejét kicsit felemelve, arca mindkét felét a Hold fényébe fürdetve így mesélt: </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Oh, mennyire szeretitek a tündérmeséket. Angyalok és démonok történeteit a jó és a rossz harcáról. Királyok és királylányok örök szerelmét. De ebben a mesében nem lesznek királyok. Élet lesz benne. Hol hideg, hol perzselő.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Ez a történet egy városban játszódott. Egy ugyanolyan városban mint amilyen az összes többi város szerte a világon. Utcán áramló fénnyel és sötéttel. Szerelemmel , örömmel és bánattal. Hisz ez az életünk. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-1-</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>" Ebben a városban nem volt minden ablakon kék paletta és nem vonyított minden utcán macskakő. Az ajtók mögött viszont itt is titkok rejtőztek éppen úgy mint ahogy az igazság rejtőzik a kabátok alatt. Rejtve, csak kevesek számára láthatón. A friss kifli illata itt is áradt reggelente és összekeveredett az élet zajaival. Galambok magot csipegettek, gyerekek futottak, nők pletykáltak és férfiak sóhajtoztak a munka terhe alatt. Ugyanolyan város volt ez, mind bármelyik. Apró pöttyökben fellelhető boldogsággal és lepedőnyi boldogtalan pacákkal. Ugyan olyan volt mint a többi, egészen addig a különös estéig.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A Nap már éppen magára húzta a kedvenc felhőjét mikor egy ütött-kopott kocsi érkezett a z északi úton. Oly halkan settenkedett, hogy lényegében nem látta senki az érkeztét csak a süteményes bolt tulajdonosa állt meg egy pillanatra mikor a fazékban fortyogó csokoládé elhallgatott mintha figyelne valamit. A boltos az ajtón pompázó piros függönyt félrehúzta és kilesett, de az éjszakába átbukó Nap fénye belecsapott a szemébe. Ezért nem látott semmit. Csak a csokoládé szisszent fel. Egyszer.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A kocsi átúszott a főtéren. A városháza szobrai fejüket biccentették és a csillagok fentről vigyázták útját. A színház melletti park hervadt virágai balra hajolva nyitottak utat neki. Majd miután minden kavics elsírta bánatát a kerekek alatt, megállt. A Hold óriásira fújta magát és minden fényét a kocsira irányította. Az ajtó kinyílt és macska léptekkel egy karcsú, fiatal nő lépett ki. A Hold és a csillagok kíváncsi tekintete elé lépett és elegánsan csak ennyit mondott. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-Üdvözöllek benneteket!</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Szinte áttetsző volt, test nélküli. Haja szén fekete, szemében valami olyan fény mit ritkán látni emberi lények szemében. Ritkán látni azt a reményt ami fura mód legtöbbször azok szemében tükröződik kik bejárták a földi poklot és mégis valami egészen érthetetlen módon, mégsem Istent vádolják a szenvedéseikért. Nem vádolnak senkit, mert mélységes hit és elfogadás él bennük a lélek kacskaringós utakon való bolyongásának az értelméről és fontosságáról. Ilyen volt ő is. Pont ilyen. Mindent elvesztve de hitt, és ez volt az ő csodája. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A kocsiból egy asztalkát és két széket vett elő. A pázsitban alig hagytak nyomot. Az asztalra egy vázába virágot tett és három gyertyát gyújtott mint mindig. Leült, és halkan egy dalt dalolt. A rét virágai olyan gyorsan kezdtek el nyújtózni, hogy pár perc alatt színes lugassá verődtek amely szinte hangtalanul futott a város főtere felé. Dala megrészegítette a pipacsokat és a búzavirágokat és azok kézen fogva mindenféle fajú és színű vadvirágot, egy viráglugast teremtettek a kocsi és a tér kútja között. Egyetlen éjszaka alatt. Olyat ami összeköt és nem szétválaszt.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A virágok illata becsúszott a küszöbök alatt. Még a csokoládé illatát is elnyomta a sarki süteményes üzletben. A bonbonok meg is lepődtek és egyet bukfenceztek a dobozban. A virágillat mindent elárasztott és még a későn ébredőket is kizavarta a puha paplanok közül. Úgy szállingózott mindenki az utcára mint a méhek hajnalban mikor munkába indulnak a rétekre. Mélyeket szippantottak az illatokból és sóhajtoztak. A kút mellett ott díszelgett a virágfolyosó és azon tanakodtak vajon hová vezethet. Csábító volt és fényes, még a Nap is belehabarodott.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Ott álltak mind, a pap, a szabó, a varga, a gyerek, a felnőtt , az utcalány, öreg és fiatal, lelkében mind jó, testében mocskot és mennyet is bejáró. Csak bámultak a virágkapura és szó nem hagyta el az ajkaik. Vonzás volt ez, szavak nélküli, hívogató.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> Az első egy fiatal férfi volt, szikár és magas. Lábán kényes cipő, kabátja vállára dobva. Mosolyában furcsa szomorúság. Senki sem tudta, hogy miért, nem is lehetett elmondani, de beszédült a kapuba. Nem , nem virágok szédítették, valami egészen más. Valami egészen más. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Az igazság hívta. Az mi az elbeszélt történeteken túl bújik meg messze a szavak mögött. Az, mi csak szemből olvasható. Végigsétált a virágos úton. Mire odaért a különös nő már teát töltött, mellé kekszet tett. Keserű csokoládésat. A férfi leült, háta először még egyenes. A nő csak mosolygott rá. A férfi nem tudta mozdítani a száját, hangok nem buggyantak de a szeme sarkában összegyűlt minden apró részlet a történetéből. Úgy engedte át ezeket mintha ezer éve várt volna a pillanatra, hogy átadhassa valakinek könnyítve azokon a terheken, mit agy képtelen fogadni, csak látni képes, megérteni nem. A megértés mindig a szívben lakozó együttérzéssel lehetséges. Átélve, sajátként élve, mások kínjait.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Átengedte a bűneit. Halált és árulást. Csalást és hűtlenséget. A beleveszést a sötétségbe. A könny nélküli zokogást. Csak engedte kifelé és az ár folyt be a nő szemein keresztül a szívébe ahol az megmosta, szeretgette, szépítgette, terelgette a férfi lelkének képeit. Az a magas férfi vállait lassan leengedte és zokogni kezdett. Gyermek lett, és látta hogy vonták meg tőle az ölelést, a becéző szót, hogy kábították szavakkal az összetartozásról mely soha sem tudott igaz valósággá válni számára. Aztán ez a gyermek felnőtt és azt adta mit kapott, hogy kiélje dühét és fájdalmát. Másokon. A nő végül vele sírt és az életében először, a férfi, életében feloldást adott a megértés által. Egyetlen pillanat alatt. A teát még megitták. A férfi ingéről a nő sodorta le az utolsó könnycseppet. Továbbra sem beszéltek. Szemükkel búcsúztak. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Másnap az elhagyott nő érkezett. Fején már rég kalap, ráncai ne látszanak. Fájdalmába már úgy belekövült, hogy hiába a könnyű ruha mi átfogta derekát csak vonszolta magát. Citromos keksszel várta és illatos virág teával. Az elhagyott csak öntötte, hadarta tekintetével a történeteit. Szépségről, pénzről és gazdag szeretőkről. Szerelem nélküli ölelésekről, mások kinevetett fájdalmáról, kevélységről és dacról. A ruhája közben többször is majdnem megfojtotta és ütemesen kapkodott levegő után. A meséje vége, hogy egy napon szerelmes lett de megcsalták és elhagyták. Azóta kalapban alszik, ráncai ne látszanak. Oly kemény lett a fájdalomtól, hogy a teáscsészét is képtelen lett megemelni, csak remegtette kezében a kék virágokat a tea felszínén. Szája legörbült. A másik nő, a szinte láthatatlan, rá is rámosolygott. Tekintete átfúrta a kalap lila szövetét. Az elhagyott felsóhajtott és látni kezdte kalapja belső falán a szíve által vetített képeket. A fájdalom képeit mit másoknak okozott. Mennyi sírás volt, mennyi átvirrasztott éjszaka, üvöltés és téboly, míg ő nem is gondolt arra egyetlen percig sem, hogy milyen sebeket ejtett. Sokszor végzetes sebeket, begyógyíthatatlanul. Döbbenten nézte ahogy a szeretői zokogtak a lila kalap karimái alatt. Pont úgy ahogy ő elveszettnek hitt szerelme miatt. Megértette, hogy mit adott és elvett visszaszállt rá, mert ez volt az élet e ajándéka, hogy képes legyen tisztelni mások lelkét és tisztelni sajátját. Könnytelenül állt fel. Kicsit megingott mikor visszafelé indult. A virágfolyosó végén egy kéz a kezéért nyúlt. A kalap a földre hullott. Akkor kezdett csak zokogni mikor az elveszettnek hitt szerelme megszorította a karját, egészen finoman a múlt sérelmei nélkül.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Attól a naptól kezdve ki be jártak a virágfolyosón a városka lakói. Nem beszéltek róla hisz ez szükségtelen volt. Elment hozzá a pap, ki Isten nevében gyűlölt pedig szeretni akart. Majd miután megértette Isten lényegét, nevetni és elfogadni tanította híveit. Elmesélve nekik, hogy Isten soha sem olvasná rá bűneiket az ő gyermekeire. Eljött az apa, ki szabadságra vágyott, faképnél hagyva családját és kizokogva minden sérelmét és fájdalmát elrontott élete hitéről, végül hazatért. És szeretettel fogadták. Eljött a gazdag és rájött legnagyobb börtöne a vagyon, ezért megosztotta és felszabadította magát. Jött az összes tévedés, hit, valós vagy csak képzelt félelem. Végül mind feloldódott a megértés és megélés fájdalmas majd felszabadító egységében. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>A város mi eddig ugyanolyan volt mint minden város, megváltozott. Boldogok lettek az emberek. Ez áradt az utcákon. Nem kellett senkinek beszélnie róla a sarki süteményes boltban és a hentesnél. Elég volt csak mosolyogni a színes kalapok alatt és ez megváltoztatott mindent.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Miután az utolsó ember is visszasétált a fényes virágfolyosón. A pipacsok és kék búzavirágok hervadni kezdtek. Szirmaikat a macskakőre hullatták színes szőnyeggé alakulva a kocsi és a tér között. A nő az asztalkát és a két széket összecsukta. A gyertyákat elfújta. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Jó napot!- mondta egy vékonyka hang a háta mögül.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Egy szőke, kék szemű lányka állt ott. Ruhája szélét megmarkolva, egyik lábáról a másikra állva, mintha játszana.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Hogyan jöttél át?- kérdezte a nő. Ilyen még soha sem történt. A kapu elhervadt. Végeztem a feladatommal. - hebegte.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Ráléptem a virágszőnyegre!-nevetett a kislány. Tudod, hallanom kellett a hangodat. Szerettem volna, hogy nekem is mesélj. De nekem a hangoddal. Hallanom kell a hangodat.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Értem.- válaszolta a nő. Ez nem szokásom, de ha ennyire szeretnéd, talán beszélgethetünk. Kérlek ebbe a zsákba tedd bele a piros és a kék szirmokat! A finom kis zsákot a kislány felé nyújtotta. Ahogy a gyermek érte nyúlt egyszer csak felkiáltott és megragadta a nő kezét. </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>- Ohh istenem! Ki bántott?- kérdezte és belecsókolt a nő tenyerébe. Abba a tenyérbe aminek a közepén egy lilás heg éktelenkedett szabálytalanná téve a bőr alatt megbújó csontokat. A kislány nagy szemeit a szemébe mélyesztette és a nő nem bírta nem állni a tekintetét. A kislány finoman simogatta a heget és várta a történetet, mi szavakkal el nem mondható. Egy röpke pillanatra megszédült a nő, de a kék szempár eljutott a szívéig és abból csak folytak ki a történetek, szeretetről, szenvedélyről, életről és halálról, történetekről melyeket fehér lapokra vetünk, hogy adjunk. Történetek, a tévedések és vétkek szükségességéről. A hitről mi mindezek ellenére is csak arra figyel mi nem szétválaszt, hanem összeköt. "</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>-2-</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Julia még mindig a Hold fényében térdelt. Keze a pajta ajtajához szögezve. A meséje minden egyes betűje és hangja, minden érzelme mit okozott, a feje fölé repült. Az apró részletek ott ficánkoltak majd egymást elfogadva egy láthatatlan égi szövőszéken szálanként fonódtak gyönyörű szövetté. Puhán takarta be a várost. Megnyugtatva és óvva az embereket. Reggelre a pajta ajtaján csak egy vértől pirosló szög maradt. Meg egy történet mit azóta is mesélnek. Arról mi összeköt minket bármit is élünk, bármit is teszünk, ha van bátorságunk megérteni másokat egyedi fájdalmaikban, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Igazi szeretetet mi nem függ már a fájdalom dühétől.</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span>Azt mesélik azon az éjszakán mielőtt a puha emlékszövet a városra hullott, egy fiatal női hang, Julia hangja, csak ennyit mondott: Isten veletek!</span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span><span>A reggel finoman közelített a város felé. Fehér ruhája szélét újra és újra lerázva, maga mögött hagyva a Hold ezüst porát.</span></span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> <img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1383362_639815082708244_1737711447_n.jpg" alt="1383362_639815082708244_1737711447_n.jpg" class="imgnotext" /></span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> </span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span><span> </span></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F07%2Fosszekot_szetvalaszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F07%2Fosszekot_szetvalaszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F11%2F07%2Fosszekot_szetvalaszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Összeköt, szétválaszt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/11/07/osszekot_szetvalaszt#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5613807" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1383362_639815082708244_1737711447_n.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/09/13/a_csendes_mashogy
A Csendes, máshogy.
2013-09-13T14:55:10+02:00
2013-09-13T14:55:10+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;">Mindig is izgatott, hogy a szövegek hogyan tudnak illeszkedni a zenéhez. Ami még plusz érdekessé teszi a dolgot, hogy szerelmes vagyok a kortárs elektronikus-klasszikus kísérletekbe. Rég álmodoztam róla, hogy készüljön egy ilyen fúzió. Több nagyon tehetséges zeneszerző is munkálkodik az országban, de nekem van egy nagy kedvencem, kinek ámulattal figyeltem a munkáit. Iketa. Hihetetlen érzékenységgel és tehetséggel varázsol és mindig képes meglepni. Zseniális. </p>
<p style="text-align: center;"> Ha arra gondoltam titkon, hogy szeretném valamelyik írásomat ily módon újraértelmezni, arra vágytam, hogy vele dolgozzak. És hát valahogy ilyen ez az egész Meggyes, furcsa erőkön keresztül áramlik mióta csak létezik és ez most is beigazolódott.</p>
<p style="text-align: center;">Egy nagyon kedves barátom rögtön őt ajánlotta és tádámmm, az írás és a zene egymásra talált. Remélem ő is úgy gondolja, hogy ez egy áldott munka volt, tele tök jó energiákkal, könnyedséggel és harmóniával. Minden nehézség nélkül csak ment az útján, félelem és kétség nélkül. Ahogy az már csak az igazi dolgoknál lenni szokott.</p>
<p style="text-align: center;">Köszönöm neked Robi és neked Iketa! Remélem hamarosan megjelenik annak a bizonyos könyvnek a mellékleteként is és még többen hallhatják.</p>
<p style="text-align: center;">Fogadjátok szeretettel,</p>
<p style="text-align: center;">Berni</p>
<p></p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="166" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F110197969&show_artwork=true"></iframe></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F13%2Fa_csendes_mashogy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F13%2Fa_csendes_mashogy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F13%2Fa_csendes_mashogy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Csendes, máshogy."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/09/13/a_csendes_mashogy#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5510992" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/09/01/kulvarosi_toszkana_g
Külvárosi Toszkána
2013-09-01T19:25:26+02:00
2013-09-01T19:25:26+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="166" scrolling="no" frameborder="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F79361616"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;">A cantucci illata az első ami áthatol a malter és a lakk maró szagán. A konyhában landoló gyerekzsivaj elcsúszik a kövön és a frissen festett szekrény díszes kilincsébe kapaszkodik. A lábát előre nyújtja és ráül a pörkölt mandula illatsávjára, végül kiröppen az ablakon. Tojás roppan, liszt puffan, tepsi csattan, kézzel, csempékre rajzolt történetek ugrálnak és majdnem tökéletes lesz minden. Egyetlen pillanatra.</p>
<p style="text-align: center;">Átszúrt szívek és vízköpők feleselnek sárga alapon, kékkel, szürkével és földszín vörössel pingálva. Hercegekről, Bella Donnákról és lassan csepegtetett mérgekről mesélnek. Ijedtemben imádkoznék és vinnék virágot a kapumtól balra pompázó Mária kegyhely lábához, de az igazság az, hogy öt utcát kéne sétálnom, hogy kiszabadítsam a rácsok közé parancsolt szentet. Ebben az utcában nem állnak szentek a kapuban, csak megvadult kutyák ugatják a a Holdat, istentelenül. </p>
<p style="text-align: center;">Mária öt utcányira, fák között, rácsos szikla odúból próbálja áldani a környék lakóit. Beszéltem vele többször, kért, de hiába, papok kezéből nem sikerült mentenem. A plébános minden Mária bezárásával kapcsolatos aggodalmamra azt válaszolta, gyónjak meg.</p>
<p style="text-align: center;">Gyónok én, bele a tésztába naponta százszor, mert Isten szereti a süteményt, de ezt nem mertem elárulni neki mert jegyet adott volna a saját sötétségébe. Mária végül maradt bezárva és ma nem szaladok hozzá, virágot nem viszek, nem suttogok, inkább csendben hívom, hátha megáll a százéves kapum előtt és csillogó kék ruhában letelepszik a bejárattól balra. </p>
<p style="text-align: center;">A kertem hátsó felében titkos ajtók nyílnak, jelölt téglák virítják a múltat porba tekeredve. A régi kemence és a fa gerendák hagyják, hogy kihallgassam a titkaik ha éppen nem nóta szól abból a virágos kis házból a kerítés mögött. Van kút is, rejtve, vize álmomban tiszta , varangy ült a tetején, csókot kérve. Minden fűszál, fa, és kacat okot ad a reményre, reménykedve a jobb jövőben. A csap cseppentve dalol, a füge érik, gyerek fut ki és be, kutya ugat, macska alszik, illat repül. Írógép kattan. Történetek zajonganak az előszobában. </p>
<p style="text-align: center;">Toszkán sütemény sül a külvárosban. Fejben Francesco kiállt át a szomszédból a Józsi helyett. Fejben olajliget van az ablakom előtt. Mária a kapumtól balra lakik, és az első itt töltött éjszakám viharától nevetve ment. Van szerelem. Terített asztal. Harag nélkül, forró levest befogadó virágos tányérok. Kapuk amik befelé fogadnak és kifelé engednek. </p>
<p style="text-align: center;">Becsukom a szemem. </p>
<p style="text-align: center;">Cantucci. Egy szem tavalyi meggy a fán. Öt régi üveg. Kerekes kút, rejtett. Írógép hangja. </p>
<p style="text-align: center;">Napok, órák, percek.</p>
<p style="text-align: center;">A kapu százéves fáradsággal nyög fel az éjszaka közepén. </p>
<p style="text-align: center;">Nem kell kinyitnom a szemem.</p>
<p style="text-align: center;">Látom amint <span>Mária kék ruhában beköszön a párás ablakomon és leüti az mai utolsó betűt az írógépemen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Az én külvárosi Toszkánámban.</span></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1093751_606098972746522_1916798727_o.jpg" alt="1093751_606098972746522_1916798727_o.jpg" class="imgnotext" width="629" height="472" /></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F01%2Fkulvarosi_toszkana_g%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F01%2Fkulvarosi_toszkana_g%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F09%2F01%2Fkulvarosi_toszkana_g%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Külvárosi Toszkána"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/09/01/kulvarosi_toszkana_g#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5482800" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1093751_606098972746522_1916798727_o.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/06/17/szavak_738
Szavak
2013-06-17T10:32:13+02:00
2013-06-17T10:32:13+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/5Ve5JLeTg7k&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/5Ve5JLeTg7k&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;">Szavak.</p>
<p style="text-align: center;">Áramlók, hullámzók, össze-vissza keringők.</p>
<p style="text-align: center;">Könnyűek, nehezek, nyomot hagyók.</p>
<p style="text-align: center;">Mennyi kimondott szó.</p>
<p style="text-align: center;">Mennyi apró energia mi belekapaszkodva a levegő hullámaiba, messze repül, talán egy titkos helyre az Univerzum szélén.</p>
<p style="text-align: center;"> Mart, szeretett, szétszedett, összetett, kapaszkodott, ölelt majd elhagyott.</p>
<p style="text-align: center;">Van, hogy pontos uticélt követők van, hogy céltalanul lézengők, sárgák, pirosak és kékek.</p>
<p style="text-align: center;">Szavak, érzelmeket csalfán megmutatók, ízeket hamisan átadók.</p>
<p style="text-align: center;">Szájban formáltak, agyból indulók, szívben landolók.</p>
<p style="text-align: center;">Nem tudom mit csinálnak miután kimondták őket, miután elrepültek az Univerzum szélére.</p>
<p style="text-align: center;">A saját titkos világukba.</p>
<p style="text-align: center;">Nem tudom mit csinálnak addig míg egy érzés egy emlék újra vissza nem hívja őket az életünkbe, bizonyságot téve arról, hogy igaznak születtek-e azokon a rózsás ajkakon.</p>
<p style="text-align: center;">Nem tudom mit csinálnak addig amíg újra belénk marnak vagy cirógatnak.</p>
<p style="text-align: center;">De tudom nem válnak soha sem semmissé.</p>
<p style="text-align: center;">Semmilyen időben.</p>
<p style="text-align: center;">A pillanat gyermekei Ők, a vágy és félelem puha öléből.</p>
<p style="text-align: center;">Apró, örökre rezgő, érzelmekből vagy hitekből születő és szívekbe kapaszkodó szavak.</p>
<p style="text-align: center;">Hozhatnak megnyugvást vagy zavart, erejük határtalan és varázslatos.</p>
<p style="text-align: center;">Mennyi kimondott szó! Hány teremtett valóság!</p>
<p style="text-align: center;">Igazság?</p>
<p style="text-align: center;">Hazugság?</p>
<p style="text-align: center;">Ha lenne igazi varázserőm, visszahívnám a felelőtlenül nem az igazi valóságomban érlelt és kidobott szavaimat.</p>
<p style="text-align: center;">Vagy talán ki sem mondanám őket.</p>
<p style="text-align: center;">Már tudom, akkor válnak az érzések igazzá ha már nem kell szavakkal megerősítenünk őket.</p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1015386_580879545268465_359800309_o.jpg" alt="1015386_580879545268465_359800309_o.jpg" class="imgnotext" height="601" width="601" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Fszavak_738%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Fszavak_738%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Fszavak_738%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szavak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/06/17/szavak_738#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5364775" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/1015386_580879545268465_359800309_o.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/06/11/orok_osz_nyaron
Örök ősz, nyáron.
2013-06-11T08:53:38+02:00
2013-06-11T08:53:38+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p></p>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/0i9Xqr6ZFOs&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/6P2194Iadgw&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/TrBlvqVV9NM&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/TrBlvqVV9NM&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<br /></object></p>
<br /></object></p>
<p style="text-align: center;">Mandulás sütemény, dobozos.</p>
<p style="text-align: center;">Alma egy szelet.</p>
<p style="text-align: center;">Az írott szó a konyhában ténfereg, elbújik a lábasok közé.</p>
<p style="text-align: center;">Üresen dobog a szív a konyhapulton.</p>
<p style="text-align: center;">Nincs kinek süssek, szíveket édessel töltsek a keserűség után.</p>
<p style="text-align: center;">A nő a férfinak süt.</p>
<p style="text-align: center;">De most illat nem repül, nem kacag.</p>
<p style="text-align: center;">Nem terül el utcákon.</p>
<p style="text-align: center;">Nem mesél.</p>
<p style="text-align: center;">Nem könnyezik.</p>
<p style="text-align: center;">A tésztába csak az Ég zokogna szüntelenül, de azt nem akarom.</p>
<p style="text-align: center;">Mohafoltok csúfítják az ablak alatt hagyott pici széket . A panaszaim csak ásítoznak és néha átszaladnak a mindig nyitott kertkapun.</p>
<p style="text-align: center;">Az utcára.</p>
<p style="text-align: center;">A nyitott kapun melynek zárja már soha sem kattan nehogy zárva találd, mikor megjössz.</p>
<p style="text-align: center;">Ha hosszú idő óta először és pont akkor ragadna magával az álom mikor itt állnál és kezed a kilincsre tennéd, soha sem bocsátanék meg.</p>
<p style="text-align: center;">Magamnak.</p>
<p style="text-align: center;">Macska és gyerek alszik kifliben egészként, várva a reggelt, hogy az eljövendő naptól mosolyom tartsa távol a kínokat.</p>
<p style="text-align: center;">Kínjaimat rejtsék ébresztgető, pajkos kacajok.</p>
<p style="text-align: center;">Titokként settenkedik bennem az idő mi a lábasok és koszos edények keringője közben sandít ki az ablakon, a víz csobogásán át is hallva a kapu nyikorgását.</p>
<p style="text-align: center;">De csak képzeletben.</p>
<p style="text-align: center;">Szerelmet hallok, vágyat, középen süppedő ágyat álmodok a család álma alatt.</p>
<p style="text-align: center;">De egyedül vagyok.</p>
<p style="text-align: center;">Üres tányérok, gyerek, macska szuszog.</p>
<p style="text-align: center;">Édes ízek vesznek.</p>
<p style="text-align: center;">Örök ősz lett.</p>
<p style="text-align: center;">Nyár közepén.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/broken-plates.jpg" alt="broken-plates.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F11%2Forok_osz_nyaron%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F11%2Forok_osz_nyaron%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F06%2F11%2Forok_osz_nyaron%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Örök ősz, nyáron."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/06/11/orok_osz_nyaron#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5354843" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/broken-plates.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/04/14/zarva_869
ZÁRVA.
2013-04-14T18:17:35+02:00
2013-04-14T18:17:35+02:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: justify;">A nagymamám mindig azt mondta ha búcsúzni kell, tedd elegánsan. Sokat gondolkodtam rajta, hogy az elegancia mit is jelent valójában. Talán a csendes elfogadást. A dolgok elengedését. Az önmagunk értékeiben vetett hitet, ami emelt fővel enged távozni. Sokszor írtam nektek már arról, hogy nem szeretem a végleges búcsúkat mert ez ellenkezik a hitemmel az élet kiszámíthatatlansága iránt táplált csodálatommal. Viszont vannak dolgok és helyzetek amikből az energia elszállt mind most a füst a cigarettámból, mert persze még mindig nem sikerült leszoknom. Hiába ígértem. </p>
<p style="text-align: justify;">Amikor írni kezdtem először magamnak aztán nektek ajándékot kaptam, majd az ajándékot sok munkával önmagamat nem kímélve tápláltam, ami az egyik legcsodásabb dolog az életemben. A blogoló lányból történeteket kutató léleknyomozó lettem és szárnyait próbálgató íróból leszerződtetett író, aki rendszeresen publikált. De ami nekem mégis a legnagyobb csoda annyi szeretetet, figyelmet, segítséget és támogatást amit álmomban sem gondoltam. Nem a nagy könyvkiadó szerződése és a hozzáértők vállveregetése adta mégis a legtöbbet. Nem ez. Hanem azok az őszinte levelek amiket tőletek kaptam, azok, amelyekben megosztottátok velem, hogy életetek legnehezebb helyzetein is képesek voltak átsegíteni benneteket a meséim. Azok amelyekben azt írtátok sokat tanultatok önmagatokról. De higgyétek el aki a legtöbbet tanult az én vagyok. </p>
<p style="text-align: justify;">Fura az élet és fura a Meggyes is. Úgy kaptam tőle mindent, hogy közben mindent el is veszítettem. Valószínűleg így jár az ember ha határokat feszeget, ha ingatag hidakon akar átkelni. Vannak kik jönnek vele, de a legtöbben a másik parton maradnak. Sokan jöttetek és ezt köszönöm. Most én vagyok ki egy időre elmegy. Mert nincs más választásom. Valószínűleg olyan ez mint a mesében. Vándorlás a lékek visszaszerzéséért. Egy ideje már nem tudom hol kujtorog. Meg kell keresnem. Hogy ne csak ígéretek hanem ajándékot adó történetek születhessenek, amiben én is újra ott vagyok nem csak ténfergő elveszett lélekként. </p>
<p style="text-align: justify;">Engedjétek meg nekem, hogy adjak néhány olyan tanácsot útravalóként amit nem az agyam hanem amit a szívem diktál.</p>
<p style="text-align: justify;">- Keressétek magatokat mert ez a legfontosabb! Amit találtok éljétek meg akár undorral akár csodálattal jár és ne féljetek szembenézni a sötét arcotokkal. Az igazi elfogadás a valóságunk meglátása legyen az bármilyen, csak innen van esély a szeretet felé vezető úton elindulni.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ne bántsatok mást! Mások bántásának gyökere szintén a saját sötétségeink és félelmeink felismerésének hiányából fakad. De ha már bántottatok, keressétek meg a valós okát annak miért reagáltatok így, bennetek mi okozta azt, hogy jogot formáltatok egy másik lélek megkínzására még akkor is ha okot adott rá. A válasz megint csak bennetek lesz.</p>
<p style="text-align: justify;">- Merjetek látni! Nem szemmel, nem a saját mintáitokkal, nem a félelmeken keresztül hanem annak a valóságában akit figyeltek. Ő is egy sérült lélek, a reakciói önmagával folytatott küzdelmei eredményei. Ismerjétek fel, hogy a harcaink megívása nélkül reményünk sincs igazi szeretet kapcsolatokra, csak újra és újra végigfutott fájdalmas körökre. Ha mersz látni, ha időt fordítasz arra, hogy kikutasd az embertársaid reakcióit amik nagyrészt mintákon és fájdalmas tapasztalatokon, na és ugye az önismeret hiányán alapulnak, sok mindent megértesz majd.</p>
<p style="text-align: justify;">- Lásd be, hogy ez a te utad! Hihetetlen sok bátorságot igényel és önmagad megismerésén keresztül olyan ösvényeket járhatsz be ami esélyt ad majd a valódi szeretetre. Ezért ne félj! Nincs értelme mások legyőzésével erőlködni. Kezdd magaddal. </p>
<p style="text-align: justify;">- Nem kell felmentened a neked fájdalmat okozókat, de tudd ők is úton vannak és szenvednek. A szenvedésük meglátása vezet majd a megbocsájtáshoz. Elég ha te látod a lényegük mert ez csendes esélyt ad majd nekik is útjuk során.</p>
<p style="text-align: justify;">- Mindezek közben is tudj nevetni! Mert igazából hihetetlen nevetséges, hogy mindezt az egonk és a ragaszkodásaink okozzák az elménk és az elméleteink, pedig mi valójában szeretetből vagyunk és ez az igazi lényegünk.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ne reménykedj, nem viszel el magaddal majd semmit amit nem voltál elég bátor szeretetben megoldani azáltal, hogy megismerted magad. Amit elegánsan kikerültél, majd eléd teszik egy következőben. Nem fogjuk megúszni.</p>
<p style="text-align: justify;">- Két dolgot tehetsz: vagy felismered a lényeget és sírva és nevetve, megszenvedve és bátran vállalva nekimész magadnak és megérted a szeretet lényegét, vagy illúziókban fuldokolva soha sem fogod megérteni, hogy miért nem találod a boldogság kék madarát.</p>
<p style="text-align: justify;">- A Mindenség létező, ha nem szorítják hitek és rendszerek fogságába mindenben fellelhető és érezhető, ez a valódi forrásunk, nem kívül hanem szintén magunkban keresendő. Össze vagyunk kapcsolva ezért nem hihetjük, hogy bármit tehetünk következmények nélkül.</p>
<p style="text-align: justify;">- Még egy maradt hátra, tiszteljétek a gyerekeiteket! Ők megtiszteltek benneteket azzal, hogy hozzátok születtek, ezért nem áll jogotokban olyan mérgező mintákat elültetni bennük amik őket is beletaszítják a szenvedés kőrforgásába.</p>
<p style="text-align: justify;">Tehát, soha ne mondd, hogy örökre, de az biztos, hogy egy időre a Meggyes zárva. Minden jót kívánok nektek.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/P1090303%20%5B%5D.JPG" alt="P1090303 [].JPG" class="imgnotext" width="823" height="617" /></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p></p>
<p></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fzarva_869%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fzarva_869%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fzarva_869%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=ZÁRVA."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/04/14/zarva_869#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5222401" border="0" /></a><br /></p>
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/P1090303%20%5B%5D.JPG
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/03/06/bejegyzes_cime_607
Üzenet ( Hamvas Béla - Nézz egy angyal szemével )
2013-03-06T18:02:07+01:00
2013-03-06T18:02:07+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://w.soundcloud.com/player/?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F71551904" width="100%" frameborder="no" height="NaN" scrolling="no"></iframe></p>
<p><span style="color: #330000;"><strong> </strong></span></p>
<p><span style="color: #330000;"><strong>Brownie szívvel<br /></strong></span></p>
<p>Hozzávalók:</p>
<p>180g étcsoki</p>
<p>150g vaj</p>
<p>3 tojás</p>
<p>110g porcukor</p>
<p>125g liszt</p>
<p>200g karamellizált mogyoró</p>
<p>A csokit a vajjal gőz felett megolvasztom. A tojásokat a cukorral habosra keverem, és hozzáadom a lisztet. Összevegyítem a csokoládés vajjal és beleforgatom a durvára vágott mogyorót. A tésztát kivajazott kisebb tepsibe teszem, hogy a tészta legalább 3-4 cm magasra felemelkedjen. A tetejére még mogyorót szórok. 20 percig sütöm 180 fokos sütőben.</p>
<p><img alt="" style="width: 594px; height: 447px;" src="http://meggyesjazz.blog.hu/media/image/BROWNIE.jpg" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F06%2Fbejegyzes_cime_607%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F06%2Fbejegyzes_cime_607%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F06%2Fbejegyzes_cime_607%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Üzenet ( Hamvas Béla - Nézz egy angyal szemével )"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/03/06/bejegyzes_cime_607#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5120187" border="0" /></a><br /></p>
Címkék
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://meggyesjazz.blog.hu/media/image/BROWNIE.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/03/01/ismeretlen_ismeros_913
Ismeretlen ismerős
2013-03-01T17:04:51+01:00
2013-03-01T17:04:51+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/n9AtLda4w40" allowfullscreen="" width="560" frameborder="0" height="315"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">- Szeretnék veled megismerkedni. - mondta</p>
<p style="text-align: justify;">- Nagyon is jól ismerlek! - válaszolta a férfi és belecsókolt a nyakába pont úgy ahogy szokott. Bal kezével átfogta a derekát, magához húzta, beleszagolt a hajába majd a hajtól szabad pici, illatos bőrére egy gyors csókot nyomott.</p>
<p style="text-align: justify;">- Megismerkednél velem?- kérdezte újra a nő.</p>
<p style="text-align: justify;">- Ismerlek. Illatos a nyakad. Mikor belecsókolok egy kicsit elhúzod magad ösztönösen, hogy játszhass. Hogy akarjalak és birtokolhassalak. Ismerem minden mozdulatod.</p>
<p style="text-align: justify;">- Bemutatkozom. Jó?- válaszolta a nő</p>
<p style="text-align: justify;">-Ez most megint valami játék? Nálam jobban senki sem ismer. Most, mivel valamit mondanál de mégsem mondod hisz szerinted tudnom kéne, a következő mondatod alatt toppantani fogsz a bal lábaddal , aztán idegesen pakolni kezdesz, elmosogatsz, a ruhát kiteríted, a krumplit meghámozod, a kabátod felveszed, kivonulsz és rágyújtasz egy cigarettára.</p>
<p style="text-align: justify;">- Kérlek, ismerkedj meg velem! - mondta halkan a nő.</p>
<p style="text-align: justify;">- Rendben. Akkor játsszuk ezt. Amikor gyerek voltál egyedül érezted magad ezért kóboroltál, fákat ölelgettél és virágokkal beszélgettél. Vadóc voltál. Lázadó. Aztán nehéz életed volt, sokat küzdöttél. Mégis ügyesen megoldottál mindent és klassz nő lettél. Minden nap megpróbállak kiismerni a mozdulataidból, abból amit mesélsz, ahogy sírsz vagy ahogy nevetsz. A nyakad pedig a legfinomabb illatú az egész világon. - mondta a férfi és csak félig húzta fel mosolyát az ajka szélén.</p>
<p style="text-align: justify;">A nő kibújt a cipőjéből és a nagy fotelba ült. A lábát felhúzta. Csak ült. Csendesen.</p>
<p style="text-align: justify;">- Szeretem mikor a lábad felhúzod. Szeretem, hogy úgy teszel mintha megközelíthetetlen lennél. Szeretem , hogy tudom mi is jár közben a fejedben. - folytatta a férfi és a fotel elé térdelt.</p>
<p style="text-align: justify;">A nyakába csókolt. Bal kezével átfogta a derekát, magához húzta, beleszagolt a hajába majd a hajtól szabad pici, illatos bőrét az ajkai közé vette. A blúz gombjait egyenként nyitotta.</p>
<p style="text-align: justify;">- A melled az én szemem láttára lett kerek almából, barack. Nekem mégis ugyanolyan szép. A szemed sarkában a ráncok velem futottak. A hajad megfestette az idő, mégis szebb mint valaha. Ismerlek. Mert az enyém vagy. Tudom, hogyan sóhajtasz majd. A szádat megnyitod. A tested megfeszül. Akkor, csak akkor sóhajtasz majd egyetlen egyet. Csak egyet.</p>
<p style="text-align: justify;">A nő ott ült meztelenül. Lábait kinyújtotta. A szőnyeg mintáiba túrt jobb lábujjaival, kezeivel a fotel karfájába kapaszkodott és kicsit előre dőlt.</p>
<p style="text-align: justify;">- Mi lenne ha minden amit láttál belőlem nem is lenne valóságos? Mi lenne ha kiderülne nem ismertem meg magam annyira, hogy a valóságot tudjam mutatni neked önmagamról? Mi lenne ha kiderülne, hogy csak valamilyennek mutatni akartam magam, hogy szeress? Mi lenne ha megtudnád, hogy minden amit mondtam vagy tettem, ahogy mozdultam, ahogy léteztem, ahogy szerettem, csak illúzió. Egy mintákból felépült személyiség. Mi lenne ha kiderülne van valami mindezen túl? Mi lenne ha kiderülne az emlékeinken a tapasztalatainkon a bánatunkon és az örömünkön túl, igaziak vagyunk... Igazán létezünk és szeretünk...- kérdezte a nő, hangja alig hallható.</p>
<p style="text-align: justify;">A férfi felállt. Egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és az asztal szélébe kapaszkodott. A nő felöltözött. Cigarettára gyújtott. Majd elnyomta. A férfi felhajtotta a második italát. A nő újra a fotelba ült. Lábát felhúzta. A férfi elé kuporodott és ujjaival a szőnyeg mintáiba kapaszkodott.</p>
<p style="text-align: justify;">- Szeretnék megismerkedni veled. - mondta.</p>
<p style="text-align: justify;">A virágminták az ujjai alól beszaladtak a redőny falra vetült fénycsíkjaiba.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F01%2Fismeretlen_ismeros_913%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F01%2Fismeretlen_ismeros_913%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F03%2F01%2Fismeretlen_ismeros_913%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ismeretlen ismerős"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/03/01/ismeretlen_ismeros_913#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5111736" border="0" /></a><br /></p>
Címkék
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/n9AtLda4w40/0.jpg
https://meggyesjazz.blog.hu/2013/02/19/gubanc
Gubanc
2013-02-19T11:42:36+01:00
2013-02-19T11:42:36+01:00
Barna Berni
https://blog.hu/user/460679
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="http://w.soundcloud.com/player/?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F72845586&auto_play=false&show_artwork=true&color=ff7700" width="100%" frameborder="no" height="166" scrolling="no"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">Azt mondta nekem nemrégiben valaki, hogy nincs értelme feszegetni a szálakat, mert kigubancolhatatlanok. Azóta ezen gondolkodom. Az tény, hogy az emberi kapcsolatok hihetetlen szövevényesek és helyenként olyan csomók virítanak rajtuk amik első ránézésre, borzasztó nehézségeket tárnak a szemünk elé, és inkább hagyjuk őket gubancként, kísérletet sem téve , hogy újra szép egyenes szálakat kapjunk. Inkább messze futunk, nem is gondolva rá és egész életünkbe azzal a csak néha feltörő érzettel élünk, hogy valamit nem oldottunk meg. Ezek az összegubancolódott emberi kapcsolataink aztán a következőket is megzavarják, mert nem volt bátorságunk szembenézni az okokkal. És igen. A kérdés, hogy kell-e szembenézni? Vagy a válaszok csak hitrendszerek és illúziók szövevényei amik semmit sem oldanak meg? Valószínűleg már megint valahol félúton van az igazság, ha van olyan egyáltalán.</p>
<p style="text-align: justify;">Napok óta azokon az emberi viszonyaimon gondolkodom amelyek hát szépen szólva kicsit terheltek. Vagyis gubancosak. Az igazság az, hogy azt tapasztalom hiába vesznek fizikailag a múlt homályába, hiába nem szembesülök velük minden nap, rejtett mérgező munkájukat megteszik és azt érzem nem csak velem. Minden szereplő nyakig benne van.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyszer egy öreg sámán asszony azt mondta nekem, hogy mindegyik szeretőm kivel valaha kapcsolatom volt lenyomatot hagyott a testemben ami szerinte nem csak a fizikai testemből áll. Úgy mesélte, hogy vékony szálak kötnek minket össze és az általuk belém hatolt energia egy bizonyos szinten hozzájuk köt, munkál bennem. Majd láthatatlanul, de jó alaposan összezavarja az emberi kapcsolataimat, mert nem tudom tisztán adni magam. Hiába nincsenek már fizikailag ott, mégis több férfihoz is tartozom. Akkor azon az éjszakán megkért, hogy gondolatban hívjam meg őket a tűz köré és köszönjek meg mindent mit adni tudtam meg mit kaptam és bocsássam őket útjukra. Különös szertartás volt. Volt ki könnyen engedett, volt ki két kézzel tartott és hosszas vonakodás után tudtam meggyőzni arról, hogy már nincs dolgunk egymással. A gubancok kioldódtak végül és megtapasztalhattam, hogy durva nyomokat hagyunk egymásban, hiába is próbáljuk elegánsan átlépni ezt a gondolatot. Hiába próbáljuk azt hinni, hogy ááááá ez csak szex, meg ááááá ez nem jelentett semmit, meg ááááá nem tudom mi is volt ott és nem is érdekel. Ez kamu. Az van.</p>
<p style="text-align: justify;">Tanultam még valamit azon az éjszakán. Megtanultam, hogy kivel össze vagyok gubancolódva az újra és újra vissza fog térni míg nincs valójában megélve és megértve a gubancolódás oka.Hogy megértést és valós megoldást kapjunk azokra a dolgokra, miket hajdan nem akartunk megoldani. Úgy látom, hogy hiába is menekülnénk vannak olyan törvények amelyeket ha nem kívánunk elfogadni, úgyis elénk tesz az élet, előbb szelíden, aztán kőkeményen.</p>
<p style="text-align: justify;">A csomókat kénytelenek vagyunk kioldani, hisz ha figyelmen kívül hagyjuk őket ártunk, mindenkinek. Sokszor az idő az ami segít és mikor már kicsit képesek vagyunk eltávolodni az éles helyzethez, vagy személyhez rendelt problémáinktól, elkezdődik a kigubancolás. És akkor ott nincs menekvés, mindent újra élünk, érzünk és két dolgot tehetünk, elismerjük a saját hibáinkat, vagy hibáztatunk. Vagy elismerjük a hibáinkat a másik hibáit és szenvedésünket okozó tetteit is meglátjuk, anélkül, hogy a szeretetre hivatkozva szentté avatnánk bárkit és nem nyomjuk az azonnal megbocsájtok játszmát, vagy semmi értelme az egésznek. Nem mentünk fel. Senkit. Sem mást, sem önmagunkat. Nem mentjük fel azok alól a tettek alól amikkel igenis hozzátett a kapcsolat sérüléseihez és ahhoz, hogy összegubancolódjunk. Ha felmentést adunk ők szentekké válnak és mi örökre szét tőrt önértékeléssel lézengünk bele a következő emberi viszonyunkba. De mindez nyilván ránk is vonatkozik. Ki kell állnunk magunkért. Mert ha nem az azt jelenti, fogalmunk sincs nekünk mi a jó, mik a határaink a vágyaink és elismerjük, hogy velünk bármi megtehető. Akkor meg vége. Sajnos az álharmóniára törekvés és a konfrontálódástól való rettegés, simán elfogadott. Bármi áron tűnjünk fel jó színben, főleg magunk előtt, hiszen akkor bebuknánk azokat a forrásokat ahonnan igyekszünk energiát meríteni. Rohadt megbocsájtóak vagyunk magunkkal, hisz szembesülni azzal, hogy esetenként lelkeket kínoztunk meg csúnyán nem nagyon szeretünk. Ez a felmentés.</p>
<p style="text-align: justify;">Azt gondolom hosszútávon a rejtegetés nem vezet szép, fényes színekkel átszőtt emberi szövevényekhez, hiszen megakadályoztuk a tanulás lehetőségét saját sötét foltjaink meglátását és az igyekezetet arra nézve, hogy változtassunk ezen.</p>
<p style="text-align: justify;">Én gyermeket nevelek, vagy még inkább ő engem. Nem lehet, hogy isteni szerepben tetszelegjek előtte. Miatta nem. Nem vagyok szent, hihetetlen sok van a számlámon, de igyekszem megismerni magam és nem felmenteni önmagam és másokat. Ezt nem engedhetem. Mintákat adok át egy gyermeknek. Lélekmintákat, mik lenyomatok lesznek az egész életén. Meg kell tanulnia, hogy ki ő, mik a határai, mit enged meg másoknak és, hogy törekedjen a gubancolás mentes életre. Ennek egy titka van. Tisztelem őt, szabad léleknek tekintem, és nem játszok szerepet, hogy megszerezzem a szeretetét. Az nem megszerezhető, csak adható. Viszont a rosszul adás hihetetlen károkat okoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Most így az írás vége felé arra gondolok, hogy ez a hosszú évszázadok óta, belénk nyomott szeress akkor is ha téged bántanak és bocsáss meg cucc nem lehet megoldás. Valahogy máshogy van. Ismerd fel! Éld meg! Szenvedd meg! Lesz olyan, hogy gyűlölni is fogsz. Vállald. Szembesíts és szembesülj. Ne ments fel! Ne hagyd, hogy felmentsék magukat! Fogadd a fájdalmukat, mikor meglátják a saját démonjaikat. Lásd meg a sajátjaidat. Változtass! Aztán, mindezek után próbálj elfogadni. Majd, ha kisimultak a szálak és nincsenek rajta gubancok, szeress! És végül, de csak a legvégén, bocsáss meg...</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/me/meggyesjazz/image/402773_463316583691429_1510434024_n.jpg" alt="402773_463316583691429_1510434024_n.jpg" class="imgnotext" width="578" height="434" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F02%2F19%2Fgubanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F02%2F19%2Fgubanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeggyesjazz.blog.hu%2F2013%2F02%2F19%2Fgubanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gubanc"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meggyesjazz.blog.hu/2013/02/19/gubanc#comments"><img class="item_ctp" src="https://meggyesjazz.blog.hu/rss/image/post/id/5088014" border="0" /></a><br /></p>
Címkék
0
Meggy és jazz
https://meggyesjazz.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/me/meggyesjazz/image/402773_463316583691429_1510434024_n.jpg