HTML

Meggy és jazz

Csak szenvedélyesen tudok. Rendszeresen nem. Egyik nap igen. A másikon nem. Mániás vagyok. Ez ilyen. Nevetek. Sírok. Szeretek. És belefőzök mindent a levesbe. Zene nélkül nem megy. Semmi sem. Ezért íz és zene. Valahogy így!

Friss topikok

  • Barna Berni: @Antóka: Köszönöm! :) (2016.01.26. 11:15) Ezernyi
  • Barna Berni: @sYsguard: igazàn köszönöm! :) (2014.04.03. 12:22) Van másik?
  • Barna Berni: @trainmodeller: picit pihennem kell , de nem hagyom abba az írást! (2013.04.15. 09:29) ZÁRVA.
  • Angel.Lilith: Azt az én nagyobbik lányom is mondta egyszer, hogy miért nem vagy olyan, mint a többi anyuka, aztá... (2012.03.14. 15:41) Ígérem, megjavulok!
  • Barna Berni: @Istone: nagyon szép ez a zene...:) (2011.06.01. 22:05) Az Ördög

Linkblog

Íz és hang

2015.01.19. 21:55 Barna Berni

Lélekbújócska

 

Igen.

Tényleg ott feküdtem az ágyunkban.

Hetekig benne az emlékek terében.

Égette a bőröm a sóhajok és álmok tüze.

Máglya, mit te raktál  a bal kezeddel.

Kifeszítve feküdtem ott, és csak néha fordultam az oldalamra.

Égtem, de nem bírtam elveszni, elmúlni, csak megperzselődtem.

Még a szárnyam is odalett.

Közben néztem ahogy zuhansz, zuhanunk és hallottam minden ordítását a lelkednek mi még veled sem beszélt.

Úgy kavarogtunk sötét terekben, mint a pihék a föld felé, tél idején.

A Földet soha el nem érve.

A félelemből teremtett sors felkapott, messze cipelt, elengedett, kilökött, és kivetettként bolyongtunk teremtett univerzumokban, Isten nélkül.

Csak a zokogásodat hallottam.

A saját zokogásom csenddé lett.

Úgy ordítottál bennem, hogy a lelkem belehasadt, a fájdalmadba.

Néztem és láttam is ahogy sötét világokba zuhansz, én meg csak fekszem kikötve a Fényben.

Túlélve minden tüzet, bár azt kívántam, bárcsak belehalnék.

Ezerszer átkoztam meg az örök életet és könyörögtem halandóságért.

Csak ne kelljen lássam, zuhanunk.

Zuhanok én is.

Bár nem akarok.

Nem akarom ezt az átkozott örök bolyongást!

Hol a szálak összekeverednek és a múlandóságba kötöznek a halhatatlanság helyett.

Kiáltottam de nem hallottál.

Elbújtál.

Alakot változtattál, hogy ne lássalak.

Mégis felismertelek téren és időn át, és minden forma mögött észrevettelek.

Ha felhő mögé álltál, felhőt láttam.

Ha a Napba bújtál, képes voltam belenézni szabad szemmel, és bár könnyeztem a látásom nem veszett el.

Ha törött tükrök közé rejtőztél, megsérültem, de sebem azonnal begyógyult, mint a mesékben.

Ezerszer vágtál el minden szálat és legalább hatszor öltél meg.

Hiába.

Mert ez nem emberi játszma, hanem istenek játéka.

Hatalmasabb nálad és nálam. 

Véget nem érő.

Halált játszó, halhatatlanság.

Lélekbújócska.

10345731_10152474019949636_7002562188690032954_n.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyesjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr297086991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása